Kósa László: A gyulai református egyház története - Gyulai füzetek 17. (Gyula, 2008)
I. Fejezet. Bevezetés
történést előnyben részesítő, de a „külső" meghatározó eseményekkel szemben nem álló időhatárokat. A részletesebb indoklások a fejezetek elején olvashatók. Jóval nehezebb a harmadik kérdéskör megoldása. Hogyan lehet több évszázados folyamatot úgy vizsgálni, hogy mindvégig lehetőleg azonos vagy hasonló szempontok érvényesüljenek? Ellenvetésként hangozhat, hogy az egyház is változott a történelem folyamán, miért van akkor szükség azonos vagy hasonló vizsgálati szempontokra? A változás tényét készséggel elismerjük, csakhogy az intézménytörténetnek, melyet művelünk, akkor van értelme, ha hosszú időszakon át lehetőleg ugyanazokat a kérdéseket próbáljuk föltenni: milyen volt a lelkész és a hívek viszonya, mi volt az egyházközség szerepe és állása a helyi társadalomban, hogyan alakult a valláserkölcs és a hitbuzgóság és így tovább? Ugyanis az így nyert feleletek rajzolják ki magukat a változásokat. Előzetesen meg kell mondanunk, hogy az egyes korszakokban a források jellege, tartalma és minősége nagyon eltérő, ezért az egységes szempontrendszer alkalmazásának szándéka csak részben valósulhat meg. Súlyos ellentmondás, hogy az első másfél századból helyben semmiféle írásos emlék nem maradt ránk. Mi több, egészen kevés ma is fennálló helyi épületről mondhatjuk el, hogy azt - valamilyen formában - a reformáció korának gyulai lakosai is láthatták. Viszont tény, hogy az első néhány évtizedre vonatkozó adataink jó része túlmutat azon, amit általában a helytörténet illetékességi körébe szoktak utalni, mert országos vagy legalább nagytáji fontosságú, a reformációval és a törökellenes harcokkal kapcsolatos vagy éppen a kibontakozó magyar irodalom emléke. A vár eleste (1566) után ez az adottság majdnem egy csapásra eltűnik, és helyébe lép az a megoldhatatlannak látszó talány, hogy a hódoltság 129 évéből alig akad megbízható értesülésünk a gyulai reformátusokról. Pedig míg a XVI. század viszonylatában levéltári kutatást nem végeztünk, mert nem tudtunk olyan anyagról, mely akár csekély eredménnyel biztatott volna, a XVII. század egyházkerületi iratait átnéztük. A XVIII. század jóval több írásos emléket hagyott ránk, viszonylag mégis nagyon keveset. Országos hírű események ritkán történtek a városban, inkább azok távoli, helyi hullámverésével számolhatunk. A gyulai reformátusok története nevezetességek nélkül mindössze egy a több száz református gyülekezet történetének sorában. 1801 után a források addigi szűkösségét gazdag áradás váltja föl. Különös módon ez jellemzi a tűzvész nem pusztította egyházmegyei anyagot is. Megismerkedhetünk az egyházi élet mindennapjaival, melyekről addig csak sejtésünk volt. Napjainkig bezárólag néhány esztendő híján két évszázadon át nagyjából azonos típusú források állnak rendelkezésünkre. Dolgunk azonban csak részben könnyebb. Küszködnünk kell azzal, hogy a valóság természetes szövevényét hogyan bontsuk vizsgálati részterületekre. Kérdés: milyen mértékben jogos a történeti földolgozásban elválasztani azt, ami eredetileg összetartozott? Hogyan vállaljuk az így óhatatlanul adódó hézagosságot és ismétléseket? Az áttekinthetőség kényszere ugyanis azt diktálja, hogy 1791 után az egyes korszakokat átfogó fejezeteken belül legalább elkülönüljön az egyházszervezet, a