Kósa László: A gyulai református egyház története - Gyulai füzetek 17. (Gyula, 2008)
VII. Fejezet. A polgári korszak (1849-1948). Második rész: 1920-1948
ző másfél évről ugyanez nem mondható el. A gyulai egyházat - az országos helyzetnek megfelelően - 1945 után az is sújtotta, hogy a földreform kisajátította birtokainak a felét. (Erre még visszatérünk.) Egyelőre a lelkészi illetményföld még megmaradt. Az iskolák államosítása ekkor már előre vetítette árnyékát. A tanítók fizetésének - birtok nélkül - az egyház csak 10%-át tudta biztosítani, a többit államsegélyként kapták. 18 Visszatérve korszakunk bevételi forrásaira - a perselypénzeket nem számítva -, eddig nem esett szó az alkalmi, önkéntes adományokról. Nem tűntek el, de az általános elszegényedésben jelentőségük csökkent. Az Aranykönyv tanúsága szerint mindvégig megmaradt az úrvacsorai bor és kenyér ajándékozása. A „szegényekről" sem feledkeztek el, igaz, 1921-ben mindössze húszan adtak össze számukra 1950 K-t, 1922-ben pedig csupán 242 K-t és huszonketten kimondottan iskolásgyermekek fölruházására 8380 K-t, ami szintén nagyon csekély összeget jelentett. Az 1921/23-as esztendők központi ügye a két hiányzó harang pótlása volt. A szó valóságos értelmében fillérekből gyűlt össze (756an adtak 1549 097 K-t) egy kisebb harangra, melyet 1944-ben ismét háborús célra leszereltek, ma sincs pótolva. A másik, nagyobb, ma is meglévő harang árát Tar Ferenc presbiter és felesége ajánlotta föl két kat. hold szántóföld eladásának értékében (1 705 000 K.). A felszentelés és felszerelés fényes városi ünnepség keretében, 1923. július 7-én Baltazár Dezső püspök és Révész Imre egyházkerületi főjegyző jelenlétében történt meg, akik ekkor generális vizitációt tartottak. 19 A kedvezőtlen gazdasági helyzet ellenére a presbitérium rövid időn belül két nagyobb kiadást kívánó építkezésbe kezdett. Az épület gyorsan romló állaga miatt nem lehetett tovább halogatni a templomrenoválást. Végül 1928-ban olyan nagyméretű átalakítást végeztek el, amilyenre 1856 óta nem volt példa: külső-belső tatarozás, a torony alatt új zárt betonlépcső és a hajó keleti záródásához kapcsolódó külső kórusfeljáró építése, az orgona kicserélése. Pallmann Péter nagy bátorságára vall, hogy ezzel egyidejűleg vitte végbe a régen esedékes iskolahálózati bővítést is. Pedig csak a telket tudta biztosítani az előző fejezetben említett Ocsai István-féle örökség jóvoltából. A századfordulón benépesülő új városrészben, a református negyedhez kapcsolódó Szentpálfalván a kéttantermes modern iskola kétharmad részben államsegélyből (a Klebelsbergféle „népiskolai alapból"), egyharmad részben városi kölcsönből épült. A templomot és az iskolát egy napon avatta föl ünnepség keretében az ismét harmadszorra Gyulára érkező Baltazár püspök. (Még egyszer fordult meg a városban a püspök, Harsányi Pál beiktatásán.) Az új orgonát a hangversenyeket is adó legidősebb Victor János szólaltatta meg először. Az építkezések fedezetét rendkívüli egyházi adó kivetésével kívánták biztosítani (hat évre elosztva egyévi adó 50%-a), ami azonban a fizetési kedvezmények ellenére igen lassan és csekély mértékben folyt be. Ezért 1931-ben 18 Jkv. VII. 240., 263. 19 Jkv. V. 758-759.
