Kósa László: A gyulai református egyház története - Gyulai füzetek 17. (Gyula, 2008)

VI. Fejezet. A polgári korszak (1849-1948). Első rész: 1849-1920

tá vált. Mindenképpen látszik a visszafogottság, a mértéktartás. Hosszú latolgatás, több figyelmeztetés után nyúltak a hatósági végrehajtás eszközéhez, akkor, ha magas volt a költségvetési hiány vagy az adósság. Érezték a dolog visszásságát: „...mi az egyházi elöljáróságnak nehezére esik, orvoslása eszközöltessék" - fogalmazta 1860-ban Gyöngyösi Benjamin ügyvéd presbiter.

103 A részletekről keveset tudunk. 1859-ben még - mondhatjuk archaikus módon hátralékosokat rendeltek be az iskolák és a parókia meszelésére. Időnként tárgyfoglalásokról és árverésekről olvashatunk. Fentebb szó esett a „saját" bevételekről. A harang- és orgonadíjak köre 1893-tól a tekintélyesebbnek számító sírhelyek árusításával bővült (korábban mindenkinek ingyen járt). A következő évben egy presbiter gyászhintót adományozott az egyháznak jövedelemforrásul, de hamarosan kiderült, hogy alig hoz hasznot.

104 1872-ig megvolt a malom. 1869-7l-ben ideiglenesen téglavetőt működtettek az egyik egyházi földön. Jövedelméből alapot képeztek. Ezeknél az egyházközségi pénzforgalom nagyságrendjében is jelentéktelen tételeknél valamivel több jövedelem származott a rendszeres kölcsönügyletekből. Nem csupán a takarékmagtárra gondolunk, hanem a már az eddigiekben is fölbukkanó pénzkölcsönökre. 1848 előtt is volt rájuk példa s alább még találkozunk velük. Ideje, hogy részint ismételve, részint kiegészítve összegzőén számba vegyük a korszak egyházi vagyongyarapításait és a nagyobb költségvonzatú állagmegóvásokat. 1851-ben harangot öntettek, mely az 1803-ban készült társával együtt 1917-ben háborús rekvirálás áldozata lett. 1854-ben iskola épült. 1856/57-ben teljes torony és templomrenoválás történt. 1869-ben a templomot kívül-belül meszelték. 1879-ben a templom fedelét bádogozták és palával fedték. Ugyanebben az évben, az 1854-ben létesített iskolát bővítik a szomszédos telek megvásárlásával. 1883-ban újjáépül a kántorlakás. 1895-ben a templomot ismét meszelik kívül-belül. 1888-ban tanterem és tanítói lakás épül. 1904-ben kéttantermes iskola épül tanítói lakással. 1906-ban az uradalom parcellázásakor kedvezményesen megvásárolják a mai újtemetőt, de csak 1916-ban nyitják meg egy hősi halott odatemetésével, addig haszonbérletben van. 1909-ben a templom teljes fölújítására kerül sor. Az 1856-1858-ban megkötött „úrbéri örökegyesség" és végbe vitt tagosítás, valamint legelőelkülönítés során az országos gyakorlatnak megfelelően az egyház a földesúr és a város jóvoltából végleg megkapta addig használt ingatlanainak tulajdonjogát s azokkal együtt további ajándékozással és illetőségkiadással - a beltelkeket és temetőket nem számítva - összesen 2 és 3

/

4 telek, azaz 220 hold (1100 négyszögölével számítva) birtokába jutott. Ez egy telekkel haladta meg a korábban használt területet. Arányosan fölosztva a lelkész (80), a rektor (40), a tanítók (3x20) a kántor (20) között, illetőleg közegyházi meg újabb tanítói állásra tartalékolva (20), ez a földmennyiség biztosította 103 Jkv. III, 8. m Jkv. III. 424.; IV. 715.