Kósa László: A gyulai református egyház története - Gyulai füzetek 17. (Gyula, 2008)

VI. Fejezet. A polgári korszak (1849-1948). Első rész: 1849-1920

családtag, Szakáll Lajosné Tormassy Emília hasonlóan iskolai céllal újat hozott létre.

90 Az 1860-as évektől gyors ütemben nőtt az alapítványok száma. Bár a presbiteri gyűléseken legalább tudomásulvételként szerepelnie kellett a kezdeményezésnek, a nem pontos jegyzőkönyv vagy ügyintézés miatt nem minden alapítás és megszűnés szerepel az iratokban. 1878-ban már tizenkét alapítványt és alapot tartottak számon, összesen 16 089 Ft 29 kr. értékben. Ezek a következők voltak: „biztosító" (1858-tól tűzkár ellen biztosítottak minden egyházi épületet); „magtári", „orgona", „segélyezési", „adó", „iskolai", „jövendőbeli tanítói", „malomtőke", „templom", „temetkezési segély", „faiskolai", „Toroczkay Pál" (szegény sorsú iskolásgyermekek segítésére). Láthatjuk, hogy a kifejezetten jótékonysági és kegyes alapítások kisebbségben voltak a gazdálkodási és beruházási célokat szolgálókkal szemben. 1899-ben már tizenhét az alapítványok száma 19 742 Ft 86 kr. értékkel, 1914-re huszonhét, immár új pénznemben 71 610 K. 04 f. együttes vagyonnal. A legtekintélyesebb összeget (17 546 Ft 94. f.) a „Vidó-alap", a legcsekélyebbet a reformációemlék-alap (26 K. 96 f.) képviselte.

91 Mielőtt a gazdálkodással részletesebben foglalkozunk, vessünk egy pillantást a két eltérő jellegű alapra! A Helytartótanács előbb 1847-ben, majd 1864ben ösztönözte az egyházakat, helyi takarékmagtárak fölállítására. Ezt megelőzően 1840-től több tucat tiszántúli református egyházban létrehoztak ilyeneket. Gyulán Papp Mihály kezdeményezésére 1865-ben szervezték meg a takarékmagtárt, bizonyára a közeli Békés példájára ( 1862) és a nagy ínség ( 1863) nyomasztó emlékétől serkentve. Hozzájárult az is, hogy az egyházi malom jövedelme a fokozódó konkurencia miatt csökkenni kezdett, márpedig annak vámjövedelméből és a párbér terményrészéből addig is lehetett kölcsönözni. Végül ezek egyesítéséből és némi gabonaadományból gyűlt össze a kellő mennyiség.

92 Eleinte a magtár nagy népszerűségnek örvendett, aztán egyre többen késlekedtek visszatéríteni a kölcsönt és kamatait. Egy 1893-i vizsgálat szerint kötvényei rendezetlenek, adósai egy része elhalt vagy elköltözött. Végül 1909-ben érdektelenség miatt megszűnt. A szárazmalmot a gőzmalmok versenye miatt már 1872-ben eladták.

93 Ismert, hogy a temetkezési egyleteknek a hazai urbanizációban középkor végi gyökerei vannak. Gyulán ez a forma 1865-ben szintén Papp Mihály ötletére szerveződött meg. Az eredeti elgondolás szerint a kamatok egyik felét fordították volna a tagok temetési segélyére, a másik felét egyházi épületek kar90 Jkv. II. 443-444.; III. 205. 91 TtREL I. 29. i. 58. és 59. d.; Jkv. IV. 823. Összehasonlításul közöljük a Gyulánál kétszerte nagyobb reformátusságot számláló Cegléd adatát. Itt 1892-ben 17 alapítvány létezett a református egyház és az iskola mellett 3980 Ft és 11 kr. értékben (Takács József: A ceglédi ev. ref. egyház története dióhéjban. Cegléd, 1892. 74-75). 92 Jkv III. 16-17.; Barcsa III. 285.; Molnár Ambrus: A takarékmagtárak, mint népi jellegű egyházi intézmények a tiszántúli református egyházkerületben a XIX. században. Vallási néprajz III. Szerk.: Dankó Imre-Küllős Imola. Bp., 1987. 252-300. 93 Jkv. IV. 710.; 856.; V. 138.