Kósa László: A gyulai református egyház története - Gyulai füzetek 17. (Gyula, 2008)

VI. Fejezet. A polgári korszak (1849-1948). Első rész: 1849-1920

gyulai egyház és iskolái leromlott állapotának okairól. Szerintük a presbitérium csupa „zsíros fejű parasztokból" áll, „s azok nyakára nőttek a papnak, semmit sem lehet velők kivinni, maguk közt »nadragos« embert nem tűrnek...". Ok kormányoznak, a „nagy csizmások" rendelkeznek felettük.

44 Dombi megválasztását nemcsak a már részletezett korteskedés árnyékolta be, ami a korban megszokott jelenségnek számított, hanem egy kínos fegyelmi ügy is. A Rácz Károly mellett agitáló Homolya István egy összejövetelen élesen bírálta a pályázó leikészek prédikációját eredeti szolgálati helyükön lehetőleg titokban meghallgatás szokását. A presbitérium néhány tagja az elhangzottakat maga és a testület megsértéseként értelmezte és a sebtében - a gyulai egyház történetében először - megalakított egyházközségi bíróság Homolyát feddésre ítélte. Fellebbezés folytán az ügy az egyházmegyei bíróság elé került, ahol az ítéletet megsemmisítették. A per mellékleteiből kiderül, hogy az összetűzés Homolya és Kutas korábbi személyi ellentétére megy vissza, de a felszín alatt parázsló társadalmi feszültségből táplálkozik. A feddő ítéletet fogalmazó Kutas lépte át először a mérsékelt hangvétel határvonalát, amikor nyíltan gyűlölködéssel vádolta az értelmiséget és az iparosságot. Erre az érintettek tiltakozó irattal válaszoltak, melynek aláírói között két orvost, két köztisztviselőt, egy-egy mérnököt, ügyvédet, kereskedőt és három iparost találunk. Az ügy mozgatója az egyházpolitikai küzdelmekben tapasztalt Végh József iparos, városi tanácsnok volt, ak| 1860ban kétszer is részt vett a pátens ellen tiltakozó debreceni gyűléseken. Ok voltak tehát a gyulai gyülekezet korabeli, nem paraszti részének aktív magja. Válaszukban panaszolták, hogy „régideje" kizárják őket az egyházvezetésből: „a nagyobbára különben tiszteletre méltó földmívesekből álló s így szavazatával a presbiter választásoknál döntő része a választóknak, tüntetőleg érezteti az iparos és értelmiségi osztálylyal sértő mellőzését". Végül ők is élesen fogalmaztak, „proklamált osztálygyűlöletet" tulajdonítottak az egyházközségi bíróság határozatának, amit az egyházmegyei döntés egyébként ugyanúgy visszautasított, mint a határozatot.

45 A fél éven át húzódó vita nem vonta kétségbe, nem is tehette volna, Dombi Lajos megválasztását, aki ilyen módon örökölt egy lassan fél évszázados ellentétet, melynek eredeti szereplői már rég elhunytak.

46 Két évtized múlva újra tanúi lehetünk, hogy ez a probléma mit sem halványodott. 1906 szeptemberében különbizottságot küld ki a presbitérium. Jelentésében fontosnak tartja, hogy az egyházközség minden rétege „legkiválóbb" tagjaival képviselve legyen a presbitériumban, „nemcsak a vagyonos földbirtokos elem, hanem ezek mellett a szabad foglalkozásúak és tisztviselők kereskedők és iparosok s az egyszerű munkások.színe java is". Egy ilyen változástól 43 TtREL I. 29. i. 57. d. 296. 44 TtREL I. 29. i. 58. d. (1887) 45 TtREL I. 29. i. 58. d. (1887) 46 Jkv. IV. 569-570.