Blazovich László: Város és uradalom. Tanulmányok és források Gyula XV–XVI. századi történetéből – Gyulai füzetek 16. (Gyula, 2007)

Megjegyzések Gyula XV—XVI. századi társadalmához és jogállásához

Külön szabályozta a szokásjog az örökös nélkül elhaltak vagyonának sorsát. A Hármaskönyv szabályai szerint a törvényes örökös nélkül élők ingóságaikról szabadon végrendelkezhettek, ősi örökségük viszont a földesúrra háramlott. A szerzett ingatlan két részre osztódik, egyiket hagyományozhatja, a másik a földesúrra háramlik. Aki végrendelet nélkül hal meg, annak ingói és ingatlanai a földesúrra szállnak.

19 E kiváltság szellemében rokon szabad királyi városoknak ez esetre vonatkozó rendelkezéseivel, ám ott a rokonok később felléptek ezen szabály ellen, és akaratukat sikerült érvényre juttatniuk.

20 Brandenburgi viszont a magtalanul elhaltak ingó örökségének harmadrészét magának tartotta meg, tegyük hozzá a fentiek ismeretében: jogosan. Ugyanakkor a példa mutatja — mint Bácskai Vera felhívja rá a figyelmet — a mezővárosi lakosok kiváltságainak sérülékenységét.

21 A jobbágyi örökösödésről, mivel általában törvényes és nem végrendelet útján ment, kevés dokumentum maradt fenn. Az elveszett városkönyvek számos esetet megőriztek volna számunkra. Az 1547-től fennmaradt debreceni és az 1533-tól fennmaradt késmárki ad számunkra néhány esetet, amelyek okiratai bizonyítását adják a fentebb leírtaknak.

22 Mint ismeretes, a városi jog a kereskedők maguk számára korábban kivívott szabadságjogokból, a tartományi jogból és a falujogból alakult ki. E jogfejlődés során a magánjogi kiváltságok megszerzésének sorában döntő lett az a pillanat, amikor vagyonukat a jobbágyi öröklés szerint hagyó polgárok megszerezték azt a kiváltságot, hogy a földesúr lemondott az örökítés folyamatába való bármilyen beavatkozási jogáról, ami egyúttal tovább erősítette a városi polgár jogállását, tovább távolítva azt a jobbágyétól, akár mezővárosban, akár faluban éljen az. E változás lényeges pillanatát jelentette annak a folyamatnak, amely során a statikus középkori jogból kialakult a mozgást, változást (Willkür-t) magába foglaló városi jog. Óriási szemléletbeli változást jelentett mindez, ugyanis a középkori jogszemlélet szerint a jogot Isten adta - a Szász tükör szerzője azt írja: Isten maga a jog -,

23 tehát köztünk van, csak meg kell azt találnunk. E fogalmat fejezik ki a magyar jogi szakszavak között ismeretlen német „Recht finden, Rechtsfindung" jogot találni, jogtalálás jelentésű szavak. Hozzájuk képest egészen mást, önálló, Istentől független tevékenységet fejeznek ki a jogot alkotni, jogalkotás jelentéstartalmú szavak. Egyszerűbb cselekvési formát fejez ki a „talál" ige, összetettebbet, önállóbbat az „alkot". E néhány szó hűen fejezi ki az egykor újonnan született város és az őt körülvevő középkori világ lakóinak szemlélete és hatályos joga közötti különbséget. 115 HKIII. 30. Bevezetés. 1. II. 20 Blazovich László-Schmidt József 2001. 91. 21 Bácskai Vera 1991. 30. 22 Debrecen város magistratusának jegyzőkönyvei 1547. Összeállította, közzétette: Balogh István. Szerk. Szendrey István. 65. 80. 93. 172. 222. 236. 340. 393. 416. sz. lipo Tapani PiirainenArne Ziegler: Das älteste Gerichtsbuch der Stadt Käsmark/Kezmarok aus den Jahren 1533—1553. 32-82. passim. 23 Eike von Repgow: A Szász tükör. Közreadja: Blazovich László—

Schmidt József. Szeged, 2005. 114.