Blazovich László: Város és uradalom. Tanulmányok és források Gyula XV–XVI. századi történetéből – Gyulai füzetek 16. (Gyula, 2007)

Gyula városának és lakóinak jogi helyzete a középkorban

A gyulaiak nem rendelkeztek a plébánosválasztás jogával. Nem kaptak subpatronátusi jogot sem. A plébános jogi állását világosan feltárja Brandenburgi Györgynek azon oklevele, amelyben 1511 -ben Mátyás plébánost megerősíti a plébánia javadalmaiban, továbbá azon, az őrgrófhoz intézett kérvényen és szerződés szövegen, amelyet Miskolczi fános közjegyző készített, amikor Mátyás plébános 1518-ban elcserélte plébániáját Vinográdi Máté pécsi olvasókanonok stallumáért.

40 A plébános jogi helyzetére nemcsak az a tény utal, hogy a plébánoscserét csak Brandenburgi hozzájárulásával lehetett végrehajtani, ami a gyulai plébánia magánegyházi jellegére utal, hanem az is, hogy az oklevél pontosan leírja: milyen ügyekkel hová fordulhat a plébános. A közte és a jobbágyok között felmerülő ügyekben bírói fórumként a városi bíró székét veheti igénybe, a bíróval keletkezett vitájának rendezéséért a várnagy bíróságához fordulhat, a közte és a várnagy között keletkezett jogvitában pedig az őrgróf az illetékes, más bírói fórumhoz - a szentszéket is beleértve — az uradalom népével szemben előforduló ügyeiben nem fordulhat.

41 Arról nem esett szó, hogy urával szemben hol keresheti igazát. E tárgyban csak annyit tudunk, hogy Mátyás plébános 1508-ban úrnőjével, Brandenburgi Katalinnal Thurzó Zsigmond váradi püspök széke előtt perlekedett.

42 A gyulai plébánia annak ellenére, hogy a kegyúr patronátusi jogát következetesen érvényesítette, vonzó állomáshely lehetett, mert nemcsak Vinográdi Máté pécsi kanonok fogadta el csereképpen, hanem Békés megye egyik legjelentősebb családjának a tagja, Abrahámfi fános is gyulai plébános volt 1520-tól 1529-ig, sőt 1520-ban egy horvát származású plébános préposti egyháznak nevezte a gyulai plébániát.

43 Elsősorban talán azért, mert préposti életvitelt biztosító jövedelmet hozott, és ennek megfelelő tekintélyt adott birtokosának még akkor is, ha a káplánok fizetése, az iskola és a fürdő fenntartása a feladatai közé tartozott. * A szabadságjogok mellett, amelyeket a privilégiumok tartalmaztak, a városi jog fontos elemét képezte a városban használt szokásjog. A szokásjogot a városi jogkönyvek őrizték meg az utókor számára. Városi jogkönyv nem sok maradt fenn a középkori Magyarországról. Közülük a budai jogkönyv a legismertebb. A budai jogkönyv és a tárnoki jog alapján Izdenczy Ferenc királyi jegyző készítette el Újlak város jogkönyvét 1525-ben II. Lajos király engedélye nyomán.

44 Mivel Újlak Gyula méretű és gazdasági erejű város lehetett, jogállásuk is hasonló volt, talán nem lesz hiábavaló, ha eme jogkönyvről néhány szót ejtünk. 40 GYO 60-61. 67-69. 41 Uo. 67. 42 Uo. 47. 43 BT II. 146. 44 Hegedűs 1983. 93-175.