Blazovich László: Város és uradalom. Tanulmányok és források Gyula XV–XVI. századi történetéből – Gyulai füzetek 16. (Gyula, 2007)

A gyulai vár 1528. július 17-én készült leltára. Társszerző: Galántai Erzsébet

zóan is. Közülük három várleltárt Veress is kiadott oklevél tárában. Az 1520-as

5 leltár főként a vár tűzerejét vette számba, akkor készült, amikor Gál Ispánt leváltották várnagyi és udvarbírói hivatalából. Az 1522-es

6 német nyelven íródott, közelebbről nem tudjuk, hogy milyen céllal készült. Az 1528-as leltárt akkor vették fel, amikor az 1524-től szolgálatban álló Ahorn János távozott udvarbírói hivatalából.

7 A három leltár közül ez utóbbi a legalaposabb és legterjedelmesebb. Készítője, Ádám deák, mint a vár tisztségviselőinek zöme Brandenburgi őrgróf idején, német származású volt, és már korábban szolgálatban állt, hiszen 1525ben egy ügy kapcsán őt küldték Budára Pöstyényi Gergelyhez hivatalos ügyben.

8 A magyarországi várleltárak keletkezési idejéhez képest viszonylag korán készült leltár hozzávetőlegesen pontos leírását adja mindannak, ami Gyula várában Brandenburgi tulajdonába tartozott. A vár egészére vonatkozóan mégsem kaphatunk belőle jól megfogható képet, ugyanis a tisztségviselők szállásának leírása elmaradt, és feltehetően az őrgróf számára fenntartott épületrész sincs megemlítve. Fontos viszont az, hogy megtudjuk a leltárból, miként nézett ki egy XVI. század eleji kocsigyártó műhely belső berendezése, melyek voltak a kocsikészítés eszközei. Ezenkívül értesülünk arról is, hogy kovácsműhely és pékműhely is volt a várban. További gazdag néprajzi anyagot szolgáltat a konyha, az éléskamra és pince leltára. A kápolna leírása egyházi, a majorság állatállományának számbavétele gazdaságtörténeti szempontból tartalmaz értékes adatokat. A gyulai vár a leltár készítésének idején kettős funkciót töltött be. Elsődlegesen uradalmi központként működött. Amint a leltárból kiderül, Péter deáknak (Sadobrich Péter), a várnagynak és Ahorn János távozása után egyúttal udvarbírónak is fontos feladata volt az adók behajtása, az uradalom gazdasági ügyeinek szervezése. A leltár arról is tájékoztat, hogy a vár melletti majorság és vadaskert, valamint Szélhalom és Décse is a vár közvetlen irányítása alatt, allodiális kezelésben álltak. Gyula katonai jelentősége a XVI. század során fokozatosan nőtt. Egyrészt a török közelsége, másrészt a Ferdinánd oldalán álló Brandenburgi birtokainak állandó veszélyeztetettsége a környező Zápolya-pártiak által megkövetelte a vár hadi potenciáljának fokozását. Különösen az utóbbi játszott fontos szerepet a leltár készítése idején. Erre utal az is, hogy Ádám deák még emlékezett rá - tehát számára a közelmúltban történhetett -, hogy 316 vasgolyót (ágyúgolyót) hoztak Varasdról, Hunyadról pedig vaslemezeket szállítottak. (Ebben az időben mindkét vár az őrgróf tulajdonában volt.) A leltár nem valamiféle rendszer szerint, hanem spontán módon készült. Először a toronyban nézték meg, és írták össze az ingóságokat, majd helyiségről helyiségre menve haladtak tovább a számbavétellel. Mai szemmel nézve a várban valamiféle különös rendetlenség lehetett. Főként a hadi eszközök és készletek 5 GYO 76-77. 6 GYO 81. 7 GYO 130. 8 BT I. 85.