Szentmártoni Szabó Géza: Vörös Mihály: A bajnokok Vég-Gyula várában – Gyulai füzetek 15. (Gyula, 2005)

A bajnokok Vég-Gyula várában (a história szövege)

[TORONYI GÁBOR HALÁLA, ÉS TAMÁS ELSŐ VIADALMA] Magyar hazánk midőn török pusztította. Kedves nemzetünket sanyarta, fosztotta, Abban az időben nagy villongás vala, Sok háborúságnak feljőve nappala, 5 Sok bátor vitézt is felfegyverkeztetett, Sokat halál által a sírba fektetett. Jó vitéz Toronyi Gábor egészsége Midőn megváltozott, s leve betegsége, Észrevévén, hogy már kedves élte vége 10 Gyorsan közelgetne, s lenne néki vége, Kedves feleségit magához szólítá, Thurzó Zsuzsannáját ekképp szomorítá: E zűr-zivataros világot elhagyom, Kedves feleségem, néked parancsolom: 15 Anyai szívednek hűséges voltára, írd egyetlenegyem szíved táblájára, Toronyi Tamásom, kedves maradékom, Bízom hűségedre drága ajándékom. Támogasd anyai intő tanácsoddal, 20 Nem mord, érzéketlen, mostoha voltoddal, Hogy dicsőségére a hazának lenne, És magyar nemzetem virágozna benne, Mert te eztet nyilván eszedbe vehetted, Midőn tőlem gyakran hallottad s értetted, 25 Hogy hazánk vesztére vad kanok küldettek Konstáncinápolyból, s ideeresztettek. Azt is jól tudhatod, hogy Arad várában Miképpen feneklett ékes határában,