Szentmártoni Szabó Géza: Vörös Mihály: A bajnokok Vég-Gyula várában – Gyulai füzetek 15. (Gyula, 2005)

A bajnokok Vég-Gyula várában (a história szövege)

Mert akkor mulatóz Nándorfej érvárban, Vala pihenésben egész Rácországban. Itt telepedett le törökkel, kálmukkal, 940 Efelett számtalan rabló tatárokkal. Népe veszedelmét mikor megértette, S Eligán vitéz is hogy éltét vesztette. Ezen hírhalláson a császár elbámult, A szőnyegen ülvén, majd halálra ájult, 945 Mondván: muzulmánok dicső prófétája, Szentséges Mahomed, istennek postája, Megostorozója a keresztényeknek, És megbüntetője engedetleneknek, Esküszöm koporsód emlékezetére, 950 Kezedtől íratott Koránynak könyvére, Hogy a gaurokat e földről eltörlöm, Még a csecsszopót is mind rakásra ölöm. A gaur Toronyit, hogyha fellelhetem, És ha elevenen kézre keríthetem: 955 Elevenen őtet mindjárt megnyúzatom, A bőrivei oztán székem béhuzatom. A basákat mindjárt elébe hívatja, Tömösvárból küldött levelét mutatja. Mond: kedves szolgáim, ím, mostan lássátok, 960 És amit én szólok, jól meghallgassátok! ím, Méhemet basa tegnap hozzám küldött Egy levelet, s benne keményen esküdött, Hogy aradi követ néki jelentette, És a történt dolgot bizonyossá tette, 965 Hogy egynéhány gaur szorult Gyula várban, S ott meghúzta magát csak egy rongyos sáncban. Tovább ez is gyötri keserves szívemet, Hogy ott fogva tartják két jó vitézemet. Sulficsárt, Kucugot, Mehemetnek fiát, 970 Ki minap téveszté el az ország utát.