Szentmártoni Szabó Géza: Vörös Mihály: A bajnokok Vég-Gyula várában – Gyulai füzetek 15. (Gyula, 2005)
A bajnokok Vég-Gyula várában (a história szövege)
465 De egyszer meghallá, Kacsuka basának Hogy fia, Ilián mégyen Szalontának; Kit hogy Karán basa külde Nagyváradra, S ezer emberrel ért szinte Szalontára. Felforrott a vére Toronyi Tamásnak, 470 Hogy hírit meghallá a számos pogánynak. Reá emiékeze Sulficsár dolgára, Hogy mit mívelt rajta nagy bosszúságára. Másfél esztendővel ezelőtt hogy tette Az erdőn rabjává, s kötözve elvitte. 475 Mond Toronyi Tamás kedves Balázsának: Emlékezem reá gonosz Sulfics árnak Álnok praktikáját rajtam miképp tette, Triumfus énekét miként éneklette. Rút gyalázatomat majd visszatromfolom 480 Kacsuka fiának, ha módját találom. Segítségre hívom Herkulest és Mársot, Ki régen segíté Atilla atyánkot. Harcolni készítem erős karjaimat, Magam mellé veszem kedves Balázsomat. 485 Most akarom rajtok bosszúmat megállni, Hogy tanulják meg a magyar táncot járni. Gyorsan felöltöze páncélba, sisakba, Vitézi nagy erő szorult derekába; Öve mellé tette húsz font buzogányát, 490 Mondván: mind lerontom a kutya pogányát. Kedves Balázs szolgám, Ilián vezérnek Rontsuk, ontsuk népe vérét tíz ezrének! Kezünk által folyjon a pogánynak vére, Sok kóborlásoknak e légyen a bére. — 495 E szók után gyorsan felüle lovára, Ama híres, neves, bogláros Fakóra. Ketten megindulván kedves szolgájával, Szembe találkoznak egy barompásztorral,
