Szentmártoni Szabó Géza: Vörös Mihály: A bajnokok Vég-Gyula várában – Gyulai füzetek 15. (Gyula, 2005)

A bajnokok Vég-Gyula várában (a história szövege)

Azután Méhemet, hogy hallá fiának, Tömösvárra hírit terhes rabságának, 435 Követeket külde Toronyi Tamáshoz, Es Kerecsényihez a várkapitányhoz. A követ Tamásnál magát jelentette, Intézett szavait hozzá ekképp tette: Halhatatlan vitéz! Országodnak fénye, 440 Nemes nemzetednek tündöklő reménye! Szentelt vitézeknek vagy fénylő világa! Élj számos esztendőt, mint égnek csillaga! Az én uram küldött hozzád követségbe, Hogyha velem lépnél mostan szövetségbe. 445 Amit szíved kíván, meg vagyon ígérve, Ha szabadulást vész az ő egy pár híve. Toronyi hogy hallá török kívánságát, O is nyájassággal szól s viseli magát. S elkezdett beszédét hozzá ekként tette: 450 Legelői is - úgymond - örvendek felette, Hallod-é, barátom, kívánságod meglesz, Kétszázezer tallért ha urad adni kész. így értvén a követ Toronyi beszédét, A fejére tette magának a kezét 455 Mellyel bizonyítá, hogy teljesítője Lesz, s a summapénznek kész lefizető je. így Toronyi elől a követ elmenvén, A jobb kezét nyújtá, s tőle búcsút vévén, Gyorsan elillanta Tömösvára felé, 460 Hazaérkeztével az estve jött elé. TORONYI HARCOL ILIÁNNAL GYAPJÚNÁL Nyugodalmat ada Toronyi magának, Engedelmeskedvén az édesanyjának. Másfél esztendeig házánál marada, Semmi bánatjára okot nem is ada.