Szentmártoni Szabó Géza: Vörös Mihály: A bajnokok Vég-Gyula várában – Gyulai füzetek 15. (Gyula, 2005)

A bajnokok Vég-Gyula várában (a história szövege)

Látván egymás után a nyomós kopókat, Jönni hazafelé és az agarakat. Megrémülve kiált kedves asszonyához, Alig tudván jönni hirtelen magához: 335 A szagláló ebek mind hazajövének. Kedves uram nélkül hogyhogy jöhetének? Nem tudom, uramnak dolga miben légyen. A lóistállóba azonban bérnégyen. Onnan kivezette Toronyi Fakóját, 340 Veselényitől nyert drága pripáját. Gyorsan reátette a bársonyos nyerget, Melyet egy tigrisbőr szépen befedezett. — Asszonya meglátván, Balázst fenyítette - monda -, a Fakóra kezeit mért tette, 345 Áztat megnyergelni mostan hogy gondolta? Az asszony e szókat haraggal mondotta. Azonnal a kaput reá is záratta, De Balázs a Fakót jól megszorongatta, Hétfontos csákányát öve mellé tette, 350 S kapun ált' ugratott, körmét sem sértette. Hirtelen csak eltűnt, mint a sebes villám, Urához hűségét ő is mutatta, lám. Toronyi is bízott kedves szolgájához. Hogy szoros ügyében még segítséget hoz. 355 Nem is csalatkozott meg reménységében, Mert megsegíttetett végső szükségében. Balázs nem szunnyadoz a Fakó paripán, Mint a sebes ráró, úgy repül a hátán. Csakhamar érkezek a nagy erdőséghez, 360 Ahol vitték a nagy vadászatot véghez. Kereste Toronyit, de sehol sem lelte, Végre két szemeit az égre emelte. A nap is már vala éppen elmentébe, Hogy Toronyi tűne a Balázs szemébe.