Szentmártoni Szabó Géza: Vörös Mihály: A bajnokok Vég-Gyula várában – Gyulai füzetek 15. (Gyula, 2005)

Vörös Mihály. A bajnokok Vég-Gyula várában (jegyzetek)

Szénási fiút említi. A végrendeletben szerepelő három fia: János (1748?), Mihály (1752-1795) és Pál (1756-1829). Két utóbbi fiának leszármazottait a családtörténeti szakirodalom (Barna János-Sümeghy József: Nemes családok Csanád vármegyében. Makó, 1913, 224-225) ismeri, Jánosét nem. Ezt a Vörös Mihályt próbálták azonosítani a népeposz szerzőjével, pedig ő azt nem írhatta. Valójában az Új utca nevű városrészben lakó szomszédnak, Vörös Jánosnak (1723-1795) Mihály nevű fia lehetett a verselő asztalosmester. Öreg Vörös István, az anyakönyv szerint, 81 esztendős korában, öregségben halt meg. Nemes Vörös Mihály (Ágó, 1758.-Hódmezővásárhely, 1830. június 3.) Református vallású asztalosmester. Családja a Bars vm.-i Ágóról költözött Csongrád vármegyébe. 1772-ben Szegváron igazolták nemességét. Hódmezővásárhelyt ő és leszármazottjai a Kis utca nevű városrészben (tizedben), a mai Deák Ferenc utca környékén laktak. Az anyakönyv szerint húsz éves korában, 1779. februárjában vette feleségül a 18 éves Szabó Katát (1760-1830. II. 12.) Öt fia és négy lánya született. Nemes emberként nem lett tagja a Vásárhelyt 1806 óta önálló asztaloscéhnek, ugyanis annak 1808-as, 9-tagú névsorában nem szerepel. Majdnem ötven éves, amikor 1807-ben, az ő nevével, Szegeden megjelent A bajnokokVég-Gyula várában című népeposz. Ennek záró strófájában azt írta magáról, hogy „csak tíz holnapig jártam oskolákat." 1808. július 30-án a Kis utca városrészben támadt tűzvész az ő házát is érinthette. Kéziratban maradt Kapitány Sárvári Jánosnak és Támár török kisasszonynak szárazon és tengren esett történte című, 1812-ben, ugyancsak vásárhelyt írt munkája. Halálakor az anyakönyv szerint 76, valójában 73 éves volt, hiszen két évvel fiatalabb felesége ugyanazon esztendőben 71 évesen halt meg. Vörös Mihály elsőszülött fia, Vörös Mátyás (1779. nov. 26. - 1836. után) - amint Kis Bálint szentesi ref. lelkész 1836-os feljegyzéséből tudható - a debreceni református kollégiumban tanult. Egy ideig Szabadszálláson volt kántor, így akár ismerhette Petőfi Sándor szüleit. Innen Pallavicini Edvard (1787-1839), az 1827-ben indigenátust nyert marquis mindszenti (Csongrád m.) birtokára került ispánnak majd tiszttartónak. 1823-ban már Horgosi Kárász Miklós táblabíró, septemvir jószágának tiszttartója volt Szeghalmon. Az 1830-as évek közepén visszatért Vásárhelyre, ahol Csongrád vármegye honorarius táblabírájává választották.