Erdész Ádám: Válogatás Kóhn Dávid írásaiból. Cikkek, krónikák, legendák – Gyulai füzetek 14. (Gyula, 2004)
Arcélek a múltból
nul sújtó állandó vád miatt, könnyezve olvasta hédervári birtokán a szeretett élettársát apoteózisszerűen méltató cikksorozatot, és rögtön írt Gajárynak Pestre, érdeklődve a cikk szerzőjének kiléte s körülményei felől. Férje, Gajáry válasza után rögtön fel is utazott Pestre, és meglátogatta Kéryt, akit nem ösmert, sőt addig hírét sem hallotta. Az első találkozás - mert számos másik is követte majdnem drámai lefolyású volt. A gróf, minekután mély meghatottsággal köszönte meg a róla írottakat, kijelentette, hogy ő, aki pedig sokáig lakott Horvátországban, ahol birtoka is van, a cikksorozatból sok olyat megtanult, amit eddig nem tudott, pedig a valóságnak megfelel. Kijelentette, hogy politikai életpályája pótolhatatlan nagy hiányának tartja, hogy nem ösmerte Kéryt, mert ha ösmeri, s együttműködnek, abból őreá s a közügyekre is nagy előny és üdvös következmény hárult volna. Valahányszor Khuen-Héderváry birtokáról feljött Pestre, mindannyiszor találkozott is azután Kéryvel, többnyire Hodossynál, rendszerint Tisza István és Láng Lajos társaságában. A koalíció, részint a viszonyok kedvezőtlen volta, részint saját, súlyosan hibás cselekményei miatt megbukott. A kormányzatot átvette a megalakult Munkapárt, amely az elrendelt választások alatt nagy többséget szerzett magának. Khuen-Héderváry Károly gróf lett a miniszterelnök. A diadal már a választás első napján teljes volt. Kéry még aznap levélben gratulált neki, s hogy az új miniszterelnök mennyire nagyra becsülte s értékelte őt, annak frappáns bizonyítéka, hogy a választás keltette nagy izgalom és elfoglaltság között is saját kezű rögtöni levélben válaszolt neki, igen bizalmas, még ma is diszkréciót igénylő tónusban. Ezt a levelet ereklyeként őrzöm. A törvényhatóságok élére mindenütt új főispánok kerültek, csupán Békés vármegye főispáni széke maradt üresen, éspedig egész esztendőn át. Addig a főispáni teendőket Ambrus Sándor alispán teljesítette. A dolog érthetetlen volt. Már akkor idelenn is mindenki ösmerte a Khuen-Héderváry s Kéry közötti bizalmas viszonyt, és tudta, hogyha utóbbi vállalja, akkor senki másról se lehet szó. Csak én tudtam meg diszkréten Hodossytól, és a diszkréciót tartottam is mindvégig, hogy Kéry Békés megyei főispánsága - elvben - befejezett dolog. Megvalósulását pedig egy gyöngédségi ok késlelteti, nevezetesen, KhuenHéderváry a már magas korú - hetven éven felüli - Kéryt a vármegyében akkor kímélet és fék nélkül ágáló Áchim András brutalitásának kitenni nem akarta, s meg kellett várni az itteni demagógia megfékezését. Ez a légkör azután a tragikus véletlen, Áchim András halála folytán meg is tisztult, és Ferenc József király ezúttal akceptálta a felterjesztést, és kinevezte Kéry Gyulát főispánnak. A vármegye vonatkozó installáris közgyűlésének jegyzőkönyve, egész terjedelmében, szóról szóra magában foglalja s megörökíti Kéry főispán beköszöntőjét, amelyhez fogható - a színvonal magasságát és tartalmának mélységét illetőleg - még nem hangzott el a vármegyeház termében. Valóságos szónoki remekmű s igazi apoteózisa a vármegye önkormányzati jogának. Nem terjeszkedem ki Kéry főispáni működésének részletezésére. Csupán annyit, hogy kezdettől mindvégig úgy viselkedett, úgy működött, mintha Deák-párti éra lenne, s ő ennek miliőjében töltené be a főispáni tisztet. Pedig volt, vagy talán éppen ezért volt, pártpolitikai sikere is. Megüresedett ugyanis a
