Erdész Ádám: Válogatás Kóhn Dávid írásaiból. Cikkek, krónikák, legendák – Gyulai füzetek 14. (Gyula, 2004)

Történetek, krónikák, legendák

nyugodni. „Látom én, amit látok, hallom én, amit hallok. Az urak nincsenek jól tájékozva. Mit mondjak én majd ezeknek a derék, lelkes embereknek, amikor megválasztanak, és hogyan hagyjam őket majd cserben, hiszem méltán fognak rám megharagudni." Amint választás után beösmerte, katonáskodása idejében a csatatereken a legnagyobb ágyútűzben sem érzett olyan szorongó érzést, mint most a reggeli órák alatt. Csak úgy délelőtt 11 óra tájban jött derűsebb hangulatba, és kezdett megnyugodni. Akkorára ugyanis kidomborodott, hogy nem csapták be, a^Cenckheim-párt erős többségben van, és fölényét mindvégig meg fogja tartani. Úgy is lőn. A választás végeredményéül VCènckheim Frigyes gróf 529, Krivácsy pedig 227 szavazatot kapott; tehát a derék hadfi feleslegesen szorongott huszonnégy óra hosszat, és - ami talán rajta kívül sehol és sohasem történt - drukkolt önmaga ellen, hogy múljék el megválasztásának veszedelme. Hasonló esetet nem produkált sehol, sem azelőtt, sem azóta a képviselőválasztások színes krónikája. A kisebbségben maradt újvárosiak, minekután nemzeti kötelességüknek megfeleltek, lelkes menetben vonultak el a választás színhelyéről. Egyáltalában nem voltak elkeseredve a választás eredménye miatt. Aminek bizonysága, hogy Nagy Károly, akkori megyei árvaszéki elnök, gúnyos kérdésekre: „No, Fábián János uram, hogyan ízlik a bukás?" - a kérdezett azt felelte: „Buktam én már a tekintetes úrral is 1865-ben, de most jobban esik, hogy buktam, mint akkor a győzelem esett volna." Epilógusul még annyit, hogyNXenckheim Frigyes gróf csupán egy háromesztendős cikluson át volt Gyula város képviselője. Ez ugyan kizárólag rajta múlt, mert Gyula városa teljes bizonyossággal azután is megválasztotta volna, annak dacára, vagy talán éppen annak folytán, hogy időközben kilépett a kormánypártból és az Apponyi Albert, Szilágyi Dezső, Hodossy Imre s Grünwald Béla vezérlete alatt alakult mérsékelt ellenzék tagja lőn. Mint ellenzékire, rászavaz bizonyára a mindig ellenzéki Újváros is, és több mint valószínű volt, hogy további megválasztása ennek következtében egyhangúlag történt volna. A nemes gróf nobilitását azzal manifesztálta, hogy az országgyűlés három esztendeje alatt élvezett képviselői napidíjánál jelentékenyebb összeget: ötezer forintot deponált Gyula városánál, azzal a rendeltetéssel, hogy eme alapítvány kamatjából évenként egy főiskolai tanfolyamon levő szegény sorsú gyulai tanuló neveltetési költségét fedezzék. Az akkor tekintélyes összegű alapítványról a fővárosi lapok is megemlékeztek. így történt azután, hogy gróf Károlyi Tibor, a főrendiház későbbi illusztris elnöke, Tisza Kálmán miniszterelnök sógora, egyben lelkes párthíve, a Nemzeti Kaszinóban, bizonyára a legkisebb bántó célzat nélkül, tréfásan aposztrofáltaXSenckheimet: „Kedves Frigyes, úgy látom, hogy leelőlegezted magadnak az új gyulai mandátumot." Bizonyos, hogy Károlyi gróf, már disztingvált, nobilis egyéniségénél fogva sem komolyan értette mondását, de ^iènckheim Frigyes gróf komolyan vette, s riposztképpen azzal felelt: „Annyira nem előlegeztem le, hogy Gyulán még jelöltséget sem vállalok." - Ez drasztikus riposzt volt, és hasztalan kísérelték meg a grófot itthon