Erdész Ádám: Válogatás Kóhn Dávid írásaiból. Cikkek, krónikák, legendák – Gyulai füzetek 14. (Gyula, 2004)

Történetek, krónikák, legendák

hozta, sőt lehangolta Krivácsyt. Ez a lehangoltsága még fokozódott a Dübögőben vasárnap délután tartott pártgyűlésen, amelyen a másnapi szavazás részletei beszéltettek meg. A nagymagyarvárosi részről is jelentkezett Seres József ottani hangadó földmíves vezetése alatt néhány katolikus ember, akik kijelentették, hogy ők a 48-ra szavaznak. Sőt, csodák csodájára a Németvárosról is, ahol a „bikaakol" körüli, ma Ajtós utca mindkét sorbeli lakosa, összesen mintegy tízen, Krivácsy mellé állottak. Valami pallósérelmet szenvedtek ugyanis, azért lettek 48-asok, és tényleg le is szavaztak rá. Őrajtuk kívül a Németváros: földmívesek, kőmívesek, ácsok egy szálig, mind Víenckheim-pártiak voltak. De mégis egy ember, Japport Ferenc kivételével. Ez a kivétel azután sok derűt keltett. Nevezetesen: noha a ^(enckheim-pártiak a Németvároson rájuk nézve teljesen kedvező hangulattal tisztában voltak, túlbuzgóságból kontrollt tartottak az ottani választókról, és mindenki vállalt felelősséget utcabeli szomszédai vagy ismerősei teljes megbízhatóságáról. Amikor a már említett Japport Ferencre került a sor, jó emlékű Niedermayer Antal józsefvárosi kántor jelentkezett, hogy az neki földbérlője, és annak megbízhatóságáról és szavazatáról ő vállal felelősséget. A „bikaakol" körülieken kívül éppen Japport volt azután az egyedüli, aki Krivácsyra szavazott le. Szegény Niedermayert azután évekig gyötörték vele, hogy egy emberről felelt a Németvároson, és íme, éppen az az egy bizonyult megbízhatatlannak. Vblt egy más derűs epizód is vasárnap délután. Mint semmiféle választás ugyanis, ez sem folyhatott le egészen szárazon.

\bltak bizony borivó korteshelyek ezúttal is; igaz, hogy csak a választás előtti nap délutánján. így többek között néhai Dániel János kalapos mester Part utcai háza udvarán, amelynek kinyitott kapuja előtt, ugyanaz a Kloiber helyezkedett el, akiről már korábban írtam, és aki becsmérlőleg mondotta meg véleményét azokról, akik az udvarba menendők voltak. A becsmérlés nem maradt hatás nélkül, akadtak ugyanis, akik szégyenkezve visszaoldalogtak. Erre többen felhívták az udvaron dirigáló néhai Keller Imre ügyvéd figyelmét, aki, mellesleg írva, kilenc esztendő előtt a Beliczeypárt egyik vezére volt és most a gróf érdekében agitált. O rendezkedett ugyanis a Dániel-portán, mi s hogyan legyen. Keller a figyelmeztetésre ügyet sem vetett, és tovább adta ki az utasításokat. Egyszerre azonban harsányan felkiáltott: „Kloiber!" Ő a felkiáltásra feszes állásba vágta magát. Mire Keller, a rendezkedés befejezéséül az udvaron álló boroshordóra mutatva harsogta: „Maga pedig a csapos lesz, foglalja el rögtön hivatalát!" Mire Kloiber, minden további akciót abbahagyva, egyszerűen leszerelt, és rögtön vállalta az egészen neki való hivatalt, mellé állva a csapra ütött boroshordónak. A 48-as pártgyűlésre visszatérve, azon az értelmiséghez tartozók közül megjelentek jó emlékű Jantsovits Emil, Oláh György és Terényi Lajos fiatal ügyvédek is, akikről csak akkor tudódott ki, hogy a 48-hoz csatlakoznak. Krivácsy zavarának, kedvetlenségének okát azután nekik mondotta el. Ot - úgymond Irányi, aki mellesleg mondva még délelőtt visszament Békésre, úgy kérte fel a gyulai jelöltségre, hogy a 48-as Párt, a jövőre való tekintettel, csak zászlót akar bontani és megalapítani Gyulán a 48-as Pártot - de arról, hogy őt megválasztanák szó sem lehet. Ő is ama tudatban és ama feltétellel, hogy ez úgy lesz,