Erdész Ádám: Válogatás Kóhn Dávid írásaiból. Cikkek, krónikák, legendák – Gyulai füzetek 14. (Gyula, 2004)

Történetek, krónikák, legendák

belvárosi, most Villi János tulajdonát képező, háza udvarán, és elhatározták, hogy levelet írnak Irányi Dánielnek, a 48-as Párt országos elnökének, amelyben felkérik őt, hogy ajánljon Gyulára 48-as jelöltet, akire - bárki legyen az - rá fognak szavazni. Egyébként őszintén informálták őt, hogy győzelemre legkisebb kilátás sincs, csupán zászlóbontás a céljuk. Tehát szíveskedjék ilyen irányban értesíteni a jelöltet, nehogy az vérmes reményt tápláljon, sőt legyen elkészülve a biztos bukásra. Ezt a határozatot egyetlen hang ellenében fogadta el a pártgyűlés. Egy felszólaló volt ugyan, aki nem helyeselte, hogy az általa is biztosnak tartott bukással szemben ismeretlen jelöltet hozzanak ide; véleménye szerint állítsanak fel bárki gyulai embert, és bontsanak zászlót az ő nevével. Ez a vélemény azonban nem talált visszhangra, miért is az illető neheztelésének azzal adott kifejezést, hogy a választáson a grófra szavazott le. Három esztendő múlva azután, amikor a 48-as Párt helyi embert jelölt, éspedig szintén egyhangúlag, ugyanez a polgártárs országos nevű jelöltet kívánt, mert szerinte csak ilyennel lehet a zászlót diadalra vinni. És amikor ebbeli óhaját nem fogadták el, ismét megharagudott és logikai következetességgel leszavazott újra a kormánypárti jelöltre. Irányi nyomban felelt a levélre, ígérve, hogy ő maga személyesen hoz jelöltet Gyulára. Ki lészen az, nem tudja még megírni, csupán annyit, hogy lesz valakije. A választás Gyulán egy hétfői napon történt. Azt megelőzőleg, szombaton, Irányi beszámolót, egyben programbeszédet mondott Békésen, ahol, közbevetőleg írva, élte fogytáig minden cikluson ellenjelölt nélkül egyhangúlag választották meg, mint ahogy Apponyi Albertet is Jászberényben. A választást előző huszonnégy órával tehát nem tudta senki, hogy ki lesz a 48-as Párt gyulai jelöltje. Irányi vasárnap a kora reggeli vonattal jött Gyulára, egy igen megnyerő, daliás megjelenésű, szép öregúr kíséretében. A 48-as Párt nagyszámú küldöttséggel üdvözölte a vasúti állomáson Irányit, aki bemutatta a mellette álló urat, hogy az Krivácsy József 48-as honvédezredes, Komárom vára volt tüzérparancsnoka, a szabadságharc után emigráns, és Garibaldi alatt az olasz nemzet szolgálatában Alessandra várparancsnoka volt, aki az ő kérésére az általa ismert körülmények között önzetlenül vállalja a képviselő jelöltséget. A vasúttól bevonulás volt a vármegyeház előtti artézi kút helyén állott úgynevezett promenádra, mely feketéllett az embertömegtől. Itt Irányi bemutatta a „nép"-nek a 48-as jelöltet, aki elképedve nézte az óriási tömeget és hallgatta a viharszerű éljenzést, amellyel programbeszédét fogadták. A párttanya az Újvárosi Olvasókörben, a Munkácsy Mihály utcai Dübögőben volt, ahol a programbeszéd után tisztelegtek Krivácsy előtt az akkor Gyulán még szép számban levő 48-as honvédek, akik állandó díszkíséretben voltak mellette, mikor a délelőtt folyamán sorban viszonozta honvéd bajtársai látogatását. A Gyulán akkor állomásozott honvédtisztek sem tudták, igaz, hogy nem is akarták rokonszenvüket titkolni, állandóan nyomában jártak, és szembe találkozván vele, a legfeszesebb haptákban, katonásan szalutáltak. A régi és új honvédek, valamint a nép rokonszenvtüntetése azonban érthetetlenül nemcsak nem derítette jó hangulatra, hanem észrevehetőleg zavarba