Erdész Ádám: Válogatás Kóhn Dávid írásaiból. Cikkek, krónikák, legendák – Gyulai füzetek 14. (Gyula, 2004)

Történetek, krónikák, legendák

pedig az 186l-es országgyűlés két nagy, nevezetesen a Felirati és Határozati Pártja között fennállott ellentét is kiszélesedett. A Deák-párt és a közjogi ellenzék között tátongó űr keletkezett. Előbbi a „Jobb"-, utóbbi a „BaP'-párt néven vált ösmeretessé, és folytatott egymással ádáz küzdelmet, amely az ország egyetlen részén sem volt olyan heves, mint éppen Gyulán, és az egész Békés vármegyében. Ennek a ténynek magyarázatául meg lehet állapítani, hogy Békés vármegyében nemcsak a közjogi ellentét, nevezetesen az önálló hadsereg, önálló vámterület és magyar nemzeti bank követelése volt a pártvillongás okozója, hanem agrárszociális ellentétek és megvalósíthatatlanul fennálló vágyak, sőt elsősorban éppen ezek a vágyak kerestek érvényesülést. A latifundiumszerű nagybirtokok valamennyije megvolt még akkor, nem úgy, mint most, amidőn túlnyomó részük már megszűnt, mert parcellázások útján a föld népének kezébe került; Gyulán például nincs egy talpalatnyi úgynevezett „urasági föld" többé, az egész határ ma már kizárólag kis- és törpegazdáké. A földműves osztályt elsősorban az urasággyűlölet toborzottá a Balpárt táborába, mely ekképpen domináló befolyásra tett szert az egész vármegyében, tehát Gyulán is. Itt hevesebbé tette a választási küzdelmet az a körülmény, hogy a Jobbpártnak „uraságihoz tartozó egyén lett a jelöltje, nevezetesen grófVCenckheim Frigyes, míg a baloldalé maga a vármegye közjogi ellenzékének vezére, Beliczey István. "Wénckheim Frigyes gróf akkor alig nagykorúságot ért, ambíciótól, tetterőtől duzzadó, igen tehetséges, végtelenül rokonszenves, ízig-vérig demokrata érzelmű fiatalember, daliás alakú, valóságos férfiszépség volt, a'Víenckheim család szemefénye, s báróVvenckheim Bélának nagy szíve vágya volt a család ígéretét, a\Kènckheim család ősi fészkét képező Gyula város képviselőjéül megválasztatni. Eme vágyban osztozott Gyula város akkori intelligenciájának, tekintélyesebb kereskedői és iparos osztályának túlnyomó része. Ezek közül ugyanis, mondhatni, alig egy töredék csatlakozott a Balpárthoz. Ha valaha el lehetett mondani, „si voces non numerantur sed ponderantur", vagyis magyarra fordítva, hogy ha a szavazatok nem számoltatnak, de mérlegeltetnek, akkor ő lett volna Gyula város képviselőjének megválasztva. A hónapokra terjedő kortesmozgalmakból azonban nyilvánvalóvá lőn, hogy Beliczey pártja számszerűleg sokkal nagyobb a'VCénckheiménél. „Korteskedést" írok, ami alatt a választók egyénenkénti kapacitálása volt elsősorban értendő. Különösen a Jobbpárt buzgólkodott ilyen irányban. Mint derűs epizódot örökítem meg, hogy Urbanecz József, volt 1848-as honvédtiszt, aki mint a Békésmegyei Takarékpénztár segédkönyvvezetője helyezkedett el a gyulai társadalomban, az utcán a Beliczey-párt érdekében agitáló Kloiber Albin asztalos iparost egy utcasarkon teljes két órán át kapacitálta és akarta a gróf hívéül megkaparintani - eredménytelenül. A polémia végén a túlfűtött temperamentumú Urbanecz már olyan erélyes hangot használt, hogy Kloiber ijedtében kinyögte: hiszen, tekintetes uram, nekem nincs is szavazatom. Mire a derék hadfi éktelen dühbe jött és ráförmedt a boldogtalanra: miért nem mondta ezt mindjárt, és hagyta, hogy én órák hosszáig magával szóba álljak? Ez a história az alapja annak, a mai napig is élő szállóigének, hogy Gyulán „Kloiber" az, akinek nincsen szavazati joga.