Erdész Ádám: Válogatás Kóhn Dávid írásaiból. Cikkek, krónikák, legendák – Gyulai füzetek 14. (Gyula, 2004)

A Békés szerkesztője

is egy szomorú tényt lehet a bajok összes kútforrásának tekinteni. Mindenki a fővárosba törekszik, ott akar érvényesülni, és ha már a vidékre „ássa el magát", legalább szükségleteit a fővárosból szerzi be. Ha kell bútor, azt a fővárosban olcsóbban kapom meg, gondolja az illető. Ott nagyobb a választék, nagyobb a konkurencia, és így kisebbek az árak. Arra nem gondolnak, hogy ott nagyobbak a munkadíjak, vagyont képvisel a házbér s nagy az adó. A bútorgyárosnak pedig ezt vevőin kell behozni. Még a konkurenciát is a vevőnek kell megsínyleni, mert a gyárosnak nagy választékot kell raktáron tartani. És a nagy raktár nagy összegbe kerül, a nagy választék nagy tőkét foglal magában, és honnan szedik a kamatokat? A vevőktől. így van ez minden vonalon. A fővárosból szerzik be a családok divatcikkeiket, és csak azt tartják szépnek, ízlésesnek, szemrevalónak és viselhetőnek, ami a fővárosból kerül ki. Valóságos versengést folytatnak a vidéki előkelő családok nőtagjai, hogy egy-egy ruhadarabjuk ízlés, kiállítás tekintetében páratlanul álljon, és ahhoz hasonló ruhadarabja, ne legyen egyik ismerősének sem. Ha a vidéken készíttetné, úgy, ha valakinek megtetszik, egyszerűen utána csináltatja. De keresse fel a fővárosban az eredeti forrást! Ezt a versenyt is persze a vidék kereskedelme sínyli meg. Ha valaki szép bérházat vagy magánlakot akar építtetni, a terv elkészítését „pesti" műépítészre bízza. Kerüljön sok ezer forinttal többe, de azt akarja, hogy eldicsekedhessek, miszerint egy országos hírű műépítész tervezte az ő házát. így azután mellőzik a vidéki iparost és a vidéki építészt. Még a díszítéseket, fa- és vasmunkálatokat is fővárosiakkal készíttetik. De nemcsak a bevásárlásokat, a szükségleteket fedezik a fővárosból. Ha egy vidéki földbirtokosnak tőkére van szüksége, vagy ha egy tőkepénzes pénzt akar elhelyezni, kölcsönt a pesti intézeteknél vesz, tőkéjét a pesti intézetekben látja biztosítva. Ha pedig ez a tőkepénzes részvények vásárlására szánja el magát, úgy pénzét ugyancsak fővárosi vállalatok részvényeibe fekteti, de nem meri pártfogolni vidéke ipari és pénzügyi vállalatait. Szóval: a vidéki nem pártfogolja a vidékit és tömjénezi valóságos majomszeretettel mindazt, ami fővárosi. így azután pusztul a vidék. De pusztul maga a vidék intelligenciája is. Mert a hanyatlás nemcsak az ipar és kereskedelem rohamos pangásában és hanyatlásában mutatkozik, hanem más jelenségekben is. így például, kik tudományukkal vagy tehetségükkel érvényesülni akarnak, a fővárosban kívánják elérni boldogulásukat. Kicsinynek tartják erre a vidéket és nem méltónak, hogy ott szerezzenek maguknak hírt, tiszteletet vagy elismerést. S az illetékes körök - sajnos - maguk is osztják ezt a hibás nézetet. A nagy tehetségnek a központban a helye! Ez a jelszó. A nagy tehetségnek szüksége van a fővárosi légkörre, és csak itt találhatja meg az ő méltó helyét és környeze-tét. Pedig ez nem igaz. A tehetséget észreveszik és méltányolják mindenütt, és az igazi tehetségekre tízszeresen szüksége van a vidéknek. A vidéknek most nincs társadalmi élete. - Nem lüktet vér a vidéki társadalomban, mintha halálálmát aludna. Egy-két nagyváros életképes és munkabíró társadalmától eltekintve, a vidéki városokban nincs élet, nincs gyülekezés, nincs együttműködés és nincs semmiféle társadalmi akció. Nem törődnek sem