Erdész Ádám: Válogatás Kóhn Dávid írásaiból. Cikkek, krónikák, legendák – Gyulai füzetek 14. (Gyula, 2004)
Egy városformáló személyiség: Kóhn Dávid
Kóhn Dávid másodízben 13 évet dolgozott városi birtoknyilvántartóként. 1933. július l-jén vonult nyugdíjba. Szeretett városa nem volt előzékeny vele szemben - mintha elfeledték volna a remetei parcellázást, a faszínházat s mindazt, amit az idős birtoknyilvántartó korábban a városért tett. Kóhn Dávid ugyanis azt kérte, hogy nyugdíjának megállapításakor teljes szolgálati idejét, azaz 40 évet vegyenek figyelembe. Ezt a kérést a gazdasági válság következményeivel küzdő város egy, maximum 30 nap megszakítást engedélyező rendeletre hivatkozva elutasította. így 13 évi szolgálati idővel, a havi 230 pengő fizetés után adható 105 pengő 80 fillér nyugdíjjal hagyta el a városházát. 69 Nyugalomba vonulása után gyakrabban elővette a tollat és néhány év alatt a Békés hasábjain gazdag és terjedelmes visszaemlékezés-sorozatot adott közre a dualizmus kori Gyuláról. A visszaemlékezéseket még a Gyulai Kis Kalendáriumban kezdte publikálni az 1920-as években, a Békésben 1931-ben jelent meg első ilyen írása Hegedűs Gyuláról. 70 1933 nyarától 1936 végéig a lap első oldalán, a „vonal alatt" induló tárcarovat rendszertelenül, de állandóan közölte Kóhn Dávid múltidéző cikkeit. Akadt közöttük olyan - a régi gyulai követválasztásokról szóló darab -, amelyik tíz folytatásban jelent meg. Ezekben az írásokban Kóhn Dávid a saját emlékei és környezete emlékezete alapján nosztalgiával és nagy szeretettel felidézte a maga és a város legszebb évtizedeinek szereplőit és fontos eseményeit. Felvillantak a reformkor és a dualizmus időszakának megyei politikusai, a város vezető személyiségei, és szerencsére emlékező írásaiban megőrizte nem egy feledésre ítélt iparos, kereskedő és vendéglős alakját. Ugyancsak rögzítette a város életének fontos eseményeit a vásároktól a választásokig. A közölt szövegek tanúsága szerint az egykori megyei vezetőkről szóló portrék írásakor Kóhn Dávid egyszer-egyszer bepillantott a levéltárban lévő jegyzőkönyvekbe, de elsősorban a gyulai emlékezet által őrzött tényekre és a maga emlékeire támaszkodott. így ugyan írásaiba tévedések is becsúsztak, ezzel szemben visszaemlékezési rögzítették az akkor még élő emlékezet által megrostált és őrzött tényeket. Ezekben a cikkekben a Békés egykori főszerkesztője nagyon áttételesen a jelenről is beszélt: az általa ábrázolt múlt a jelennél eleve jóval emberségesebb, harmonikusabb és derűsebb világként jelent meg. A megidézett kor vezető személyiségeit városukért, közösségükért áldozatokra kész embereknek mutatta, s ha voltak is hibáik, azok „erényeik túlzásig fokozásából" származtak. S nem utolsósorban a „boldog békeidők"-et - a valóságnak megfelelően - sokkal produktívabb kornak festette, hiszen mi minden indult el és épült fel azokban az évtizedekben. Kóhn Dávid honosította meg e korra vonatkozóan a „Gyula város reneszánsza" kifejezést. Alkalmanként, ugyancsak közvetve, a jelen egyes jelenségeire is utalt: aligha véletlen, hogy Blaha Lujzáról szóló cikkében kiemelte, hogy származása szerint sem ő, sem Munkácsy nem magyar, s Kossuth mégis őket nevezte a magyar géniusz legkiválóbb megjelenítőinek. 71 Gyakran 69 BMLV 171. Gyula város képviselő-testületének 1933. évi jkve 69/1933. 70 Kóhn Dávid: Visszaemlékezés Hegedűs Gyulára. Békés, 1931. szept. 26. 71 Kóhn Dávid: Blaha Lujza Gyulán. In: Az élet alkonyán i. m. 30-31. p.
