Erdész Ádám: Válogatás Kóhn Dávid írásaiból. Cikkek, krónikák, legendák – Gyulai füzetek 14. (Gyula, 2004)

Nevezetes látogatók

kéllyel, karzattal, székekkel, lócákkal együtt 13 000 koronából, természetesen minden luxus mellőzésével, elkészülhet. Lukács, aki maga is a Belügyminisztériumból került Gyulára, kételkedett benne, hogy a kormány államköltségen, akár téli színházat, akár nyári arénát létesítsen, mert tudta, erre még nem volt eset, de az érvektől meggyőzve mégis felterjesztette az emlékiratot a Belügyminisztériumba. A felterjesztés elküldése után négy nappal sürgönyöztem Szegedre Krecsányinak, hogy a gyulai szezonra vonatkozó fontos kérdésben haladéktalanul jöjjön fel Pestre. De nem jeleztem neki egy szóval sem, hogy miben töröm a fejemet. Krecsányi, aki nem szeretett hazulról kimozdulni, nem tudta elképzelni, miért sürgönyözöm őt fel, s bár kelletlenül, de mégis feljött. A New York Kávéházban találkoztunk reggel, ahol elmondottam neki mindent, és azt is, hogy Lukács főispánnal, aki a fővárosban tartózkodik, és vele együtt felmegyünk a Belügybe, élőszóval is kérni azt, ami a főispán felterjesztésében írásban foglaltatik. Krecsányi elképedve hallgatta közlésemet, és kijelentette, ha tudja, hogy ezért sürgönyöztem fel, otthon maradt volna. Majd folytatta: az ördögnek tartozott ezzel az úttal, aminek nem lesz a legkisebb eredménye sem, ő évtizedekre terjedő direktorsága alatt keserves tapasztalatokat szerzett; ha valamit odafenn ígérnek is, nem tartják meg. Azt pedig, hogy a miniszter építsen Gyulának arénát, nemcsak hogy nem cselekszik meg, de ígérni sem fogják. O Szegedre hazamenet nyomban el is fogja küldeni díszletmesterét egy szezonnak megfelelő faalkotmány felállítására. Mondhatom, csak nagy nehezen tudtam rávenni, hogy feljöjjön velem Budára, azt is csak úgy, hogy a főispán tudja fennlétét, és meg lesz sértve, ha nem lesz ő is ott, ahol már vár bennünket, a minisztériumban. Ez hatott és jött. Az iktatóban megtudtuk, hogy a felterjesztés ki van már osztva magának Bezerédjnek, akihez mindhárman felmentünk. Rögtön fogadott bennünket, elő is kereste a már asztalán levő ügyiratot, amelyet - mint monda - nem volt ideje még el sem olvasni. A főispán felkérésére tehát én mondottam el a felterjesztés tartalmát, annak kérelmét és indokolását. Bezerédj feszült figyelemmel hallgatott meg, és mikor befejeztem, olyan dolog történt, ami páratlanul áll a bürokrácia krónikájában. Van-e az uraknak 15 percnyi idejük - kérdezte. Ha igen, szíveskedjenek várni. Valamilyen dologban sürgősen kell referálnom Széli Kálmán belügyminiszter úrnak - aki egyben miniszterelnök is volt -, és a maguk dolgában is fogok vele beszélni. A várakozás hosszabb ideig tartott, legalább egy fél óráig. Amikor visszajött Bezerédj, ezt mondotta: megvan! Széli a kérelmet teljes egészében megadja, hajlandó a kért évi 1600 koronát tíz éven át megadni a gyulai színkör létesítésére. A pénzt azonban nem a főispánnak, nem is a városnak, hanem a Gyulán létesítendő színművészetet pártoló egyesületnek fogják mindig folyósítani. Az első év részletét nyomban kiutalja, mihelyt a minisztertanács az előterjesztését el fogja fogadni. Minisztertanács elé pedig azért kell vinni, mert csak az volt jogosult több esztendőre terjedő kötelezettséget vállalni. Biztosan reméli azonban, hogy a minisztertanács előterjesztését el fogja fogadni. A második feltétele a miniszternek, hogy tíz esztendőn át nem a város,