Erdész Ádám: Válogatás Kóhn Dávid írásaiból. Cikkek, krónikák, legendák – Gyulai füzetek 14. (Gyula, 2004)
Nevezetes látogatók
1901 kora tavaszán levelet kaptam Krecsányitól, aki ekkor Szegeden direktoroskodott. Azt írta, hogy titkárát, Békés Gyulát elküldi hozzám Gyulára, azzal a céllal, hogy amennyiben én azt jónak és kivihetőnek tartom, nyárára nem Marosvásárhelyre menne, ahol tavaly rossz szezonja volt, hanem Gyulára hozná a társulatát. De miután a pavilon terme neki egyáltalán nem alkalmas, ő a maga költségén készíttetne egy, fakereskedőtől kölcsönzendő fából alkotandó, csupán egy szezonban használandó arénát, amit aztán lebontatna. Arra kért tehát, eszközöljem ki a városnál, hogy egy ilyen faalkotmány felállításához szükséges és alkalmas helyet adjon. Énnekem már évek óta forgott az agyamban egy ötlet, nevezetesen: egy aréna létesítése Gyulán. De ez elé az eszmém elé két igen súlyos akadály nehezült. Az egyik az, hogy a városnak boldogult Göndöcs Benedek nagy áldozata mellett is rengeteg pénzébe került a pavilon építése, mely annak idején egyéni ellenvetésemmel ugyan, kifejezetten színházi célra is készült, és a város emellett feleslegesnek tartotta új színihelyiség létesítését. A másik, nem kevésbé nehéz akadály pedig az volt, hogy a helyi intelligencia, mely ugyan - akár én - szintén alkalmatlannak tartotta a pavilon termét, ha a színészet új hajlékáról volt szó, téli színház építésére vágyakozott. El kell ismernem, hogy ilyen felfogás nemcsak Gyulán, hanem az ország sok városában nyilatkozott meg, sőt érvényesült is. A nyolcvanas-kilencvenes években ugyanis igen sok kisebb városban létesült téli színház. Ezt akarták Gyulán is. Én ezzel szemben - csaknem teljesen elszigetelten - évtizedekre terjedő tapasztalataim alapján azon a nézeten voltam, hogy országos szemüvegen át nézve, a magyar vidéki színészetnek egyik legnagyobb baja a túl sok téli színház és a megfelelő nyári állomások hiánya. Sőt, ez a baj folyton fokozódik. Ahány új téli színház, ugyanannyi újabb veszedelem. Egy-egy új, gyenge téli színházzal megszűnik a színészetnek egy-egy korábbi kitűnő nyári állomása, így történt ez az ország számos kisvárosában. Gyula is, ha téli színház lesz, csak kisebb színtársulat székhelye lehet, mondjuk legfeljebb két-három hónapon át. Nyomorogni fognak benne, mert nem lesznek képesek a gyulai közönség erősen kifejlődött igényeinek megközelítőleg is megfelelő előadásokat produkálni. Még olyan társulatokat sem fogunk kapni, mint aminők a pavilon termében játszottak. Nagyon sajnálatosnak tartottam, hogy a vidéki színészetnek ezt a legnagyobb baját, a mindig szaporodó téli s folyton fogyó nyári állomások veszedelmét irányadó helyeken nem veszik figyelembe, és nem törekszenek azon változtatni. Hogy pedig egy város jó nyári színészállomássá váljék, ennek mindenekfölött álló kelléke egy aréna, mégpedig tágas színpaddal, megfelelő zsinórpadlással, bőséges nézőtérrel, páholyokkal és különösen nagy karzattal. Ilyen arénának Gyulán való létesítése - mint fent említettem - már régóta motoszkált a gondolataim között, és most Krecsányi levele után fantasztikus eszme fakadt az agyamban. - Hogyan lehetne egy ilyen arénát államköltségen létesíteni? A Gyulára jött Békés Gyula titkárnak a város vezetősége kijelölt a Göndöcs-népkertben egy, a pavilonnal szemben fekvő teret, azzal, hogy
