Erdész Ádám: Válogatás Kóhn Dávid írásaiból. Cikkek, krónikák, legendák – Gyulai füzetek 14. (Gyula, 2004)

Nevezetes látogatók

megnyitni és ünnepélyesen felavatni. Pesti első útjakor személyesen is felkereste Blaha Lujzát, és olyan szeretetre méltóan ajánlotta fel neki Gyulán tartózkodása tartamára vendégszeretetét, hogy valósággal elbűvölte vele a művésznőt, aki meghatottan és boldogan fogadta el az őt mélyen megtisztelő ajánlatot, kijelentve, hogy most már kétszeres örömmel jön Gyulára, hol eddig még soha nem volt. Az Aradi-konzorcium Békéscsabán kezdte meg működését, onnan jött át Gyulára 1889. június 20-án kora délután, és még akkor estére volt megnyitóul Konti Királyfogás című operettje előadásra kitűzve. Blaha Lujzát én vittem be az apátplébános saját fogatán az állomásról a paplakba, melynek küszöbén a házigazda elragadó kedvességgel, gyönyörű csokorral fogadta illusztris, bájos vendégét, rendelkezésre bocsátva neki legdíszesebb szobáját. Blahánét élete, pályája hosszú folyamán mindenütt nagy tisztelettel, szeretettel és megbecsüléssel fogadták, de - mint ő maga mondotta - olyan kitüntetéssel soha sehol, mint aminőben páratlan kedvességű házigazdája itt Gyulán részesítette. Ittléte alatt, reggelin, ebéden, uzsonnán és vacsorán lukulluszi lakomákban volt része, amivel pedig sok van mondva, mert a gourmand Göndöcsnek kitűnő konyhája tudvalevőleg országos hírnevű volt. Minden reggel, délben és este gyönyörűbbnél gyönyörűbb virágcsokrokkal kedveskedett a házigazda, mégpedig valamennyi Perotti akkor világhírű trieszti kertészetéből jött, ami igen nagy költségbe került, úgyhogy Blaháné a túlzásig menő nagy figyelemtől könnyekig meg volt hatva. Hanem az első estére hirdetett Királyfogással majdnem baj keletkezett. A Csabáról kocsikon hozott díszletek közül egy ládát ugyanis Csabán felejtettek; éppen azt, amely a Királyfogáshoz volt szükséges. Úgy volt, hogy emiatt este az előadás elmarad, ami igen kellemetlenül érintette Blaha Lujzát. Göndöcs, vendége kedvetlenségét látva s annak okát megtudva, Máté nevű udvari szabójával hirtelen összetákoltatta a zászlót, mely alatt a darab szerint Granada érseke vonul fel, úgy a többi rekvizitumokat is, és ezzel Blaháné legnagyobb örömére az első előadás lehetővé vált. Másnap, június 21-én az Ingyenélő, 22-én a Suhanc, 23-án búcsúelőadásul a Parasztkisasszony került színre, természetesen valamennyi Blaha Lujzával; mondanom sem kell, mindig zsúfolt ház előtt, amely minden este nagy ovációban részesítette a nemzet csalogányát. Nagyon sajnáltuk ugyan, hogy jobb és nagyobb hírű szerepeiben nem láthattuk, például a A falu rostában, a Piros bugyellárisban, kimaradt a Tündérlak Magyarhonban is, dehát ezek előadása a primitív színpad miatt leküzdhetetlen technikai akadályokba ütközött. Nagy rezignáció val fájlaltuk ezenkívül, hogy a magyar népszínmű páratlanul álló leghivatottabb művésznőjének az áldatlan viszonyok miatt operettekben is kellett kivételesen fényes tehetségét forgácsolnia. De hát az akkori Népszínház sem tudott Blahánéja ésTamássyja mellett sem tisztán népszínműveket produkálni, és Blahánénak kénytelen-kelletlen operettekre is rá kellett fanyalodnia. Igaz, hogy ezekben is kiválót produkált, de bár ne kellett volna produkálnia. Blaha Lujzával való ismeretségemnél fogva Gyulán való tartózkodása alatt minden ebédre, vacsorára én is meg voltam híva; én kísértem mindig a mű-