Erdész Ádám: Válogatás Kóhn Dávid írásaiból. Cikkek, krónikák, legendák – Gyulai füzetek 14. (Gyula, 2004)

Nevezetes látogatók

dékozzon meg kedves emlékül az ő versével is, Gyulai sehogy sem akarta teljesíteni, és megismételt kérésemet azzal ütötte végül el, hogy versét előttem összetépte. (Nem mulaszthatom el megjegyezni, hogy olvasóim egy része előtt a két versről szóló história valószínűleg ismeretes, mert olvashatták azt a Budapesti Hírlapban, az államtitkári állásától való megválta után jeles íróvá lett néhai Bartóky József, volt jó barátom, egyébként pedig vármegyénk kiváló szülöttének színes leírásában.) Midőn elköszöntem tőle, közölte velem, hogy amennyiben a Pálffy-tábla akkorára elkészülne, az emlékünnepélyt 1899. május 28-án, vasárnapi napon óhajtja megtartani. Ez a május 28-a, emlékezetes, szép napja lőn Gyula városának. Ugyanis ezt a napot jelölte ki Istenben boldogult Schlauch Lőrinc váradi püspök is a bérmálás szentségének Gyulán való kiosztására. A bíboros püspök és fényes papi kísérete, közöttük néhai Fetser Antal oldalkanonok, később győri megyéspüspök, előző nap délután 6 órakor érkezett Gyulára. A bíborost nagy lelkesedéssel és ünnepélyességgel fogadta, éspedig hitfelekezeti különbség nélkül, Gyula város közönsége. Schlauch igen nagy jótevője volt Gyula városának. Főgimnáziumunk létesülésében olyan nagy érdemei vannak, hogy haló porában is áldjuk halhatatlan emlékét. Amellett, hogy a püspökségi törzsjövedelemből jelentékeny évi járulékot kötött le a főgimnázium fenntartására, minekutána minden kísérletünk meghiúsult, hogy az oktatás ellátására valamely szerzetesrendet kaphassunk, a püspök saját költségén neveltette egyházmegyéje fiatal papjait, hogy Gyulán tanári tisztséget töltsenek be. Mikor a vonat beérkezett, olyan lelkes ovációban részesítették, és olyan nagyszámú díszes bandérium kísérte be a városba, melyhez foghatót keveset ismerünk városunk krónikájában. A bíboros püspök fényes bevonulását követőleg negyedóra múlva robogott be a Csabáról jövő vonat, a délutáni gyors, amely Gyulai Pált és várakozásunk szerint Kozma Andort volt Gyulára hozandó. Miután a vármegye és a város vezető urai a bíboros püspök körül voltak elfoglalva, reám hárult a megtisztelő feladat, az Akadémia és a Kisfaludy Társaság képviselőinek fogadása. A vasúti kocsiból kilépő Gyulait azonban Kozma helyett egy előttem ismeretlen 40-50 év körüli magas úriember követte, kiről az általam rövid Isten hozottal" üdvözölt Gyulai megállapította, hogy Schumacher Sándor, a koppenhágai akadémia titkára, egyben a Kisfaludy Társaság külföldi tagja, és Kozma helyett ő képviseli a társaságot. Gyulai, kit szívesen látott volna úgy Lukács György fő-, mint dr. Fábry Sándor alispán vendégül, hallani sem akart semmiféle vendégeskedésről. O csak vendéglőbe szállt, és kénytelen voltam őt is, társát is a Komlóba szállítani. A Komlóba érve megmagyarázta aztán, tulajdonképpen hogy és minő körülmények között került Schumacher Gyulára. - Ebédnél ültem - úgymond -, amikor Kozma, akivel délután két órakor a Keleti pályaudvaron kellett volna találkoznom, levelet küldött, hogy váratlan okból nem jöhet Gyulára. Alig olvasom el, bosszankodva Kozma miatt, becsengetnek, és megjelenik előttem egy úr, hogy most jön Koppenhágából, és bemutatkozik: ő az a Schumacher Sándor, akit mint sok klasszikus magyar író dán nyelvre fordítóját tavaly vá-