Erdész Ádám: Válogatás Kóhn Dávid írásaiból. Cikkek, krónikák, legendák – Gyulai füzetek 14. (Gyula, 2004)

Nevezetes látogatók

másokat és másokat szólított azután meg, de ennyi is elég, hogy Gyulán jártának valóságát bizonyítottnak vegyük. Azóta majdnem száz esztendő, halála óta pedig negyvenhárom esztendő vonult el felettünk. Egyszeri Gyulán léte kis epizód ugyan az életpályájában, de bennünket illetőleg olyan jelentőségű, hogy nem hagyhatom feljegyzetlenül ami eddig nem történt meg, e nélkül pedig ismeretlen maradna -, és e szerény cikk révén megörökítendőnek tartom Gyula város történetében. (Hatvan év múltán i. m. 299-306. p. és Békés, 1934. márc. 15.)* Jókai Gyulán Gyula városának is vannak vonatkozásai Jókaihoz. Nem olyan nagyok ugyan, mint - fájdalom - hazánktól elszakított szülővárosának, Komáromnak, avagy - ahol tanulói éveket töltött -, mint Pozsonynak, Pápának és Kecskemétnek, de mégis vonatkozások, amelyekről kötelességünk megemlékezni, és ezek megörökítése is feladatunk. Kedves kötelességem ez különösen nekem, aki Gyulán ama kevesek közé tartozom, akik Jókai házában voltak. Magam Jókaival beszéltem, és szerény részese vagyok annak, hogy a nagy író, Gyulához való kapcsolatát nekem elbeszélte, sőt saját kezű írásával meg is örökítette. Ama - a mostani fiatalság által méltán irigyelhető - időben éltem, és éltünk diáktársaimmal, amikor Jókai leghangulatosabb, leggyönyörűbb, legnagyobb hatást keltő regényeit írta. A békési gimnázium tanulói - akik közé magam is tartoztam - szűkös uzsonnapénzük árán közösen járatták a Hon című napilapot, ahol Jókai regényei közül akkoriban az És mégis mozog a föld, A kőszívű ember fiai, A szerelem bolondjai, A fekete gyémántok, Az aranyember, és A jövő század regénye folytatásokban közölve egymás után jelentek meg. Nagy élvezetben részesültünk mi diákok napról napra, amikor a tanóra után nemcsak olvastuk, hanem valósággal faltuk a gyönyörűnél gyönyörűbb regényfolytatásokat. Valóságos Jókai-láz uralkodott az iskola falain belül és kívül. Alig volt diák, aki az addig megjelent munkáit, regényeit, novelláit, verseit és színdarabjait el ne olvasta volna. Azt a kétségbeesést, azt az elkeseredést el sem tudom mondani, amit a diákság átélt, átszenvedett, amikor 1872 nyarán Jókai mint képviselőjelölt Pesten, a Terézvárosban Radoczával szemben kisebbségben maradt. Valósággal lelki gyászt öltöttünk, de osztozott fájdalmunkban a polgárság is, és nem tudott mel újra közölte a levél címnek megfelelő részeit. A Kossuth-írást a szerkesztőség terjedelmes kommentárral kísérte. A kommentár a Függetlenségi Párttól határozott állásfoglalást követelt, a kossuthi iránymutatásnak megfelelően. Békés, 1882. nov. 19. 4 Kóhn Dávid visszaemlékezéseinek sorozatában van még egy Kossuthtal kapcsolatos írás: „Kossuth Lajos a tokaji borról" címen egy 1883-ban V Szakmáry Donátnak küldött Kossuthlevelet közölt. A levél azon okból íródott, hogy V Szakmáry Donát Kossuthnak 80. születésnapjára 181 l-es évjáratú tokajit küldött. Békés, 1935. jan. 20.