Erdész Ádám: Válogatás Kóhn Dávid írásaiból. Cikkek, krónikák, legendák – Gyulai füzetek 14. (Gyula, 2004)

Nevezetes látogatók

segédkezett neki. Eme ifjúság közé tartozottTormássy János, Gyula város szülötte is, aki Pozsonyban jurátuskodott. Igen jó emlékű s nagyérdemű Tbrmássy Lajosnak, 1812-től 1862-ig, tehát 50 esztendőn keresztül Békés vármegye tiszti főorvosának fia volt, egyben az országgyűlési ifjúság legtehetségesebb, legbuzgóbb tagja. A pozsonyi diéta bezárulta után Kossuth, az országgyűlési napló mintájára Törvényhatósági Tudósításokat írt, és a megyei élet rajzának kapcsán hirdette a reformeszméket, s csakhamar új vállalata is oly népszerű lett, mint a régi. Nagy volt már ekkor Kossuth népszerűsége, és szavának, tollának varázsereje alatt állott a nemzet. De talán semmi sem tehette volna egy csapásra népszerűbbé és hatalmasabbá, mint az oktalan erőszak, amelyre a Kossuth agitációjától megijedt kormány magát ragadtatta. A kormány ugyanis, amely régen törte a fejét, hogy miképpen szüntethetné meg Kossuth tudósításait, csak valami alkalmas ürügyet keresett, hogy tervét végrehajthassa, és ezt az ürügyet megtalálta, mikor a báró Wesselényi Miklós ellen indított nótaper alkalmából rendezett fáklyásmenet szervezőit, az ifjúság legismertebb vezéreit - közöttük Tormássy Jánost is - elfogatta, s ezt az erőszakosságot Kossuth éles szavakkal elítélte. Megvolt tehát az ürügy. A bíróság a nádor útján betiltotta a Törvényhatósági Tudósítások további kiadását; és amikor Kossuth az újabb erőszakossággal szemben Pest vármegye pártfogásába ajánlotta ügyét, a megye pedig eldöntötte, hogy a tiltó rendelet ellen felír az országgyűléshez, akkor a kormány végre elhatározta magát. Elfogatta Kossuth Lajost 1837. május 5-én éjjel, és a budai vár egyik kaszárnyájának nyirkos pincéjébe záratta. Ugyanakkor elfogták báró Wesselényi Miklóst és Lovassy Lászlót, az ifjúság vezérét is.Tormássyt két, Kossuthot három, Wesselényit négy, Lovassyt tízévi fogságra ítélték. A megbotránkozás általános volt. A megyék egymásután küldözgették a feliratokat az elítéltek szabadon bocsátása érdekében. A vármegyék között Pest után első volt Békés vármegye, mely az elfogatások megtörténte után tizenkét nap múlva, május, 17-én tartotta tiltakozó gyűlését. Békés vármegyéről meg kell jegyezni, hogy a múlt század elején talán a legaulikasabb vármegye volt az egész országban. Ennek egyik bizonyítéka, hogy amikor a napóleoni hadjáratok befejezése után a bécsi kormány az egész ország közgazdaságát alapjában megrázkódtató pénzdevalvációt léptette életbe (pedig zárójelben megjegyezve, ez az akkori devalváció valóságos idill volt a világháború utánihoz), mi ellen az ország valamennyi vármegyéje tiltakozott, Békés vármegye volt az egyetlen, amely nem tiltakozott, hanem hálafeliratot intézett a devalvációért. Csakhogy 1837-ben egészen más szellem uralkodott már Békés megyében is. Akkorára a reakcionárius és aulikus gondolkodást liberális és nemzeti áramlat váltotta fel, úgyhogy a kormány már 1836-ban főispán helyett adminisztrátort állított a vármegye élére, borosjenői Aczél Antal személyében, aki 1841-ig működött, amikor is a kormány kénytelen volt őt állásából felmenteni, és főispánt nevezni ki helyette, gróf Almásy Dénesné Károlyi Ella grófnőnk nagyatyja, Károlyi György gróf személyében, akinek installációja országos jelentőségű politikai esemény lőn. Mellesleg említve: gróf Károlyi György neje, Zichy Karolina grófnő, a lelkes honleány, akinek érdemeit Petőfi Sándor egy