Erdész Ádám: Válogatás Kóhn Dávid írásaiból. Cikkek, krónikák, legendák – Gyulai füzetek 14. (Gyula, 2004)
Egy városformáló személyiség: Kóhn Dávid
reformkorban kialakult minta nyomán a közéleti szerepvállalást is, a lapkiadást is a szó szoros értelmében szolgálatnak tekintette. Nem használta ki a korai lapindítás adta lehetőségeket a minél nagyobb helyi sajtópiac megszerzésére és az üzleti haszon maximalizálására. Nyomdatulajdonosként is hasonló elveket követett: Réthy Lipót távozása után ő hozta létre Békés megye első, jól felszerelt, megyén kívüli piacokra is dolgozó nyomdáját. Ám energiája jelentős részét elvonták a polgármesteri poszttal járó feladatok, s az üzemet nem tudta a gyorsan bővülő piac kínálta lehetőségeknek megfelelően fejleszteni. Egész életében tekintélyes és jómódú polgár maradt, de nobilis patríciusi szerepvállalásának árát azzal adta meg, hogy nyomdája nem fejlődött azzá, amivé lehetett volna. Noha fia, Dobay Ferenc látta az elszalasztott lehetőségeket, a Békés kiadási elveit illetően nem változtatott apja gyakorlatán. A közszolgálati irányba fordult Békés tartós sikerének másik feltétele Kóhn Dávid újságírói kvalitása és lapszerkesztői szerepfelfogása volt. 1886 után az egymást váltó, „társadalmi állású" főszerkesztők mellett mindig ott volt, és a lap gyakorlati megformálásában jelentős részt vállalt magára. 1889 után Dobay Jánossal osztozott a lapszerkesztés teendőin, a kiadó-szerkesztő életének utolsó éveiben az újsággal kapcsolatos munkák zöme már Kóhn Dávidra hárult. A „lap irányával - mint eme irány egyik alkotója - összeforrtam" - írta 1896-ban, amikor Dobay halálát követően, a tulajdonos végakaratának megfelelően átvette az akkor már tekintélyes múltra visszatekintő hírlap irányítását. 43 Az otthonról hozott, puritánságig menő becsületesség, a békési és szarvasi protestáns gimnáziumokban kapott útravaló predesztinálta arra, hogy Dobay Jánoshoz hasonlóan ő is szolgálatnak tekintse az újságírói munkát, „...mindazok előtt, akik ösmernek, felesleges jeleznem, hogy ez elhatározásomnál [a felelős szerkesztői poszt átvételénél] nem hiúság, még csak nem is ambíció, hanem egyszerű kötelességérzet vezérel" - írta beköszöntő cikkében. 44 Még egy, Kóhn Dávidot motiváló tényezőt kell említenem: bár közvetlenül sohasem írt róla, cikkeinek utalásaiból, elejtett félmondataiból világos, hogy hálás volt annak a nemzetnek, annak a városnak, amely lehetőséget adott a maga és családja felemelkedésére. Szívvel és ésszel egyaránt azonosult a magyarsággal. Ahogy más hitsorsosai alapítványok támogatásával, jelentős jótékonykodással, ő a fizetség nélkül végzett szerkesztői munkával fejezte ki háláját és áldozatkészségét. Milyen is volt a Kóhn Dávid által irányított Békés? Külsőre az 18701880-as években kialakult lapstruktúrát őrizte meg. Az első oldal a vezércikkel indult; a vezércikk általában az első oldal felét foglalta el, olykor átnyúlt a második oldalra is. A vezércikket a szerkesztőség valamelyik munkatársa írta, és név nélkül jelent meg. Előfordult névvel jelölt vezércikk is, ez vagy külső szerzőtől származott, vagy a lap valamelyik vezetőjének az újság irányától eltérő véleményét tartalmazta. Noha a Békés nem volt politikai lap, közvetve nagyon is írtak a politikáról. Például választások idején a jelöltek programját nem ismertették, de mint ahogy a kötetünkbe felvett írások is mutatják, az adott vá43 Kóhn Dávid: A „Békés" tisztelt olvasóihoz. Békés, 1896. ápr. 19. 44 Uo.
