Erdész Ádám: Válogatás Kóhn Dávid írásaiból. Cikkek, krónikák, legendák – Gyulai füzetek 14. (Gyula, 2004)

Arcélek a múltból

sége mellett azonban jó judíciumú ember volt, és igen jóízű mondásai voltak. Szerette a társas életet, és erősen konzervatív világnézete s hajlamai voltak. Evek hosszú során át a mai tejszövetkezet helyén levő Anfang kocsmában ebédelt és vacsorázott mindaddig, amíg Zielbauer volt ott a vendéglős. Az Anfangból a Polgári Körbe jutott el, amikor Zielbauer lett annak a vendéglőse. Rendesen az asztalfőn ült, körülötte esténként a csaknem mindennapi törzsvendégek, akik között ott volt Szénásy József, Kohlmann Ferenc, Sziber Nándor kántor, Neudenbach Antal zongoramester, Nagy Ferenc könyvkereskedő s jómagámon kívül évek hosszú során Széles József pénzügyi titkár is. Utóbbi ebédabonensi minőségben. Széles Józsefről külön kell megemlékeznem. Csendes, hallgatag ember volt, mindig az asztalvégen ült Vresiczcel szemben, és híres, sőt hírhedt volt minden képzeletet felülmúló, fukarságig terjedő takarékosságáról. Jó étvágyú ember volt, de csak ebédre abonált, hanem az ebédmenüt sohase fogyasztotta el. Egy darab húst tányérjában hagyott, azzal, hogy nincs étvágya, s kérte Zielbauert, hogy azt tegye el neki estére, és ez lett a vacsorája. Együtt volt a közvélemény asztalának elnevezett egész társaság egy este, amikor a táviratkihordó táviratot hozott Szélesnek, aki azt kibontva, rémülettel kiáltott fel: - Jézus Mária, odaveszett 300 forintom. - Hogyan, miként - kérdeztük a halálravált embert, aki magyarázatul a következőt adta: azt távírja egy bátyám Kecskemétről, hogy meghalt édesanyánk, akinek 300 forint kölcsönt adtam írás nélkül, és most a testvérek nem fogják az adósságot vállalni.léhát az édesanyja halála okozta fájdalom helyett a kétségessé vált 300 forint esetleges elvesztése fölötti aggodalom került benne túlsúlyra. Amikor Pestre menve, a Pannoniában levő írói asztaltársaság előtt elbeszéltem az esetet, Abonyi Géza író felrúgta a széket azzal, hogy Molière le van pipálva, mert Harpagonja valóságos pazarló Széles mellett. Széles Jóska - mellesleg írva - zsugorisága folytán csaknem 100 000 forintnyi vagyonnal bírt, és ezt a pénzt teljes egészében végrendeletileg a kecskeméti református gimnáziumnak hagyta, amely gimnázium olyan dúsgazdag volt, hogy tanárai fizetésére és dologi kiadásai fedezésére nem kellett államsegélyt soha igénybe vennie. A maga jövedelméből tartotta fenn magát, tehát nem volt rászorulva a Széles-örökségre, melyet ő azonban épp ez okból juttatott nekik, mert ott nem fogják azt elherdálni. A „lovagra" visszatérve - mint mondám -, annak igen jó mondásai voltak. Ő állapította meg, hogy három szegénymulatság van. Az első a sétálás, a második egy műkedvelő előadás, a harmadik és a legszegényebb pedig egy műkedvelői koncert. Ezekre azután mézeskaláccsal sem lehetett őt becsalni. Egyszer Pestre utazott egy baráti társasággal. Mikor a pályaudvaron leszálltak a vonatról, azt mondta barátainak: - Fogadjunk, hogy a fináncok - akik a vámvizsgálatot ellátják - az én poggyászomat fogják kikutatni. Csizmát viselek és magyar nadrágot - mindig azt hordott -, kipedrett a bajuszom és számban pipa van, tehát holtbiztosra veszik, hogy tiltott magyardohány van a pakkomban. Igaza is volt. A fináncok őt állították meg, és mikor kinyittatták csomagját, bámulattal és megbotránkozással állapították meg, hogy dohánya van ugyan, de nem szűz magyar, hanem trafik, mert mindig csak azt szívta. Éhesek lévén, barátaival együtt bevetődött egy étterembe, ahol mindnyájan egy-egy