Erdész Ádám: Válogatás Kóhn Dávid írásaiból. Cikkek, krónikák, legendák – Gyulai füzetek 14. (Gyula, 2004)

Arcélek a múltból

A közéletnek azonban élte végéig, ami 73 éves korában fejeződött be, bajnoka volt. A közigazgatási bizottság szervezése alkalmával mindjárt annak keletkezésekor közigazgatási bizottsági tag lett, s e tisztét egész haláláig viselte. Ő volt tehát legrégibb tagja a vármegye közigazgatási bizottságának. A 70-es évek közepe táján, a fúzió után, VCènckheim Frigyes gróf és Almásy Kálmán gróf bizalma is felé fordult, s mindkét megyei főúr uradalmainak ügyvédje lett. Élénk részt vett a vízszabályozás nagy fontosságú, az akkori árvizes időkben életkérdést képező ügyeiben. A Körös- és Berettyó-völgyi összes vízszabályozó társulatok alkotásában tevékeny részt kért, elnöke lett az Alsó-Fehérkörösi Társaságnak, mely tisztét 10 évig, bekövetkezett haláláig viselte, s előkelő tagja volt a Tisza-völgyi központi társulatnak is. A vízi ügyek terén szerzett érdemeiért Őfelsége a millennium alkalmával a III. osztályú Vaskorona-renddel tüntette ki. A gazdasági élet más ágaiban is tevékeny részt vett. A Gyulavárosi Takarékpénztár egyik alapítója, később ügyésze lett, majd annak az elnökévé választatott, mely tisztét szintén soká viselte. Tíz évig volt a Békésmegyei Takarékpénztár igazgatósági tagja, s mint ilyen részt vett a Magyar Takarékpénztárak Központi Jelzálogbankja alapításában is. Csorváson, ahol földbirtoka volt, az ág. ev. egyháznak - melynek fenntartásához tekintélyes anyagi áldozattal járult - gondnoka volt, és nagy buzgalmat fejtett ki annak ügyei körül. Csorváson és Gyulaváriban levő birtokain gazdálkodott, s mint pedáns, szorgalmas gazda szép vagyonra tett szert. Élte utolsó éveiben azonban kegyetlen sorscsapások keserítették el életét, akkor, mikor munkás életének eredményét zavartalanul, nyugodtan élvezhette volna. Két viruló, szép leányát vesztette el éltük legszebb, reményteljes korában. Ó maga csendes, visszavonult életet élt bekövetkezett haláláig. Halála megyeszerte nagy részvétet keltett, s ravatalánál közéletünk és társadalmunk szereplő alakjai csaknem kivétel nélkül megjelentek. Elsőszülött fia, dr. Ladies László szintén ügyvéd lőn, de azt csak addig folytatta, míg atyja örökébe lépvén, a Békésmegyei Takarékpénztár igazgatósági tagja, illetőleg az intézet vezérigazgatója lett. Sokoldalúan képzett, de túlfűtött temperamentumú ember volt, ami különösen abban nyilatkozott meg, hogy nemcsak hogy nem kereste, hanem valósággal kerülte a banális értelemben vett „népszerűség"-et, és passzióval képviselt úgy vármegyén, városházán, mint egyéb közületekben oly álláspontot, amely egyáltalában nem volt „népszerű", sőt a népszerűséggel homlokegyenest ellentétben állott. De azt el kellett és el kell róla ösmerni, hogy mindezt mélységes meggyőződésből kifolyólag cselekedte, amelytől nem volt eltántorítható. Emellett végtelenül jó, sőt lágyszívű ember is volt, aki ügyes-bajos dolgában mindenkin - ellenségein is - akart és próbált segíteni. Ha kevesen szerették is, de mindenki megbecsülte, mint puritán, eszes és karakteres férfit. A társadalmi életben élénk részt vett, az úri kaszinónak sokáig, élete végéig elnöki tisztét töltötte be. Halála váratlanul érte utol fiatal, 60 éves korában. Anélkül, hogy komoly beteg lett volna, hirtelen fellépett szívbénulás ölte meg, és szerettei reggel halva találták ágyában. A váratlan, tragikus halál mély megdöbbenést és annak nyomán, most már a társadalom minden körében, a „nép" előtt is, mélységes részvétet keltett. (Hatvan év múltán i. m. 141-143. p.)