Erdész Ádám: Válogatás Kóhn Dávid írásaiból. Cikkek, krónikák, legendák – Gyulai füzetek 14. (Gyula, 2004)

Arcélek a múltból

Szerencsés választása volt Szakálnak, hogy a tagosítás keresztülvitelére Magyarországnak akkor legtehetségesebb, legképzettebb mérnökét, Halácsyt nyerte meg. Halácsy neve a magyar technika krónikájában fogalommá vált azóta. Olyan pontos, hiba nélküli munkát, olyan precíz, mondhatni művészi kivitelű térképeket és földkönyveket, mint a gyulai tagosításé, nemcsak Békés megyében, hanem Köröstarcsán kívül, ahol szintén Szakái és Halácsy csinálták a tagosítást, sehol se tudtak produkálni. Bizony-bizony, nagyon szerény honorárium volt az az önként felajánlott négy fertály (80 kis hold) föld, amelyet a földhöz jutott nép Szakálnak évekre terjedő nagy és tökéletes munkájáért a Kígyósi út elején, a Kukla-gát mentén juttatott, és amelyet az önzetlen ember, szerény anyagi viszonyai dacára, csak hosszas kapacitálás után vonakodva fogadott el. De 1860-ban jött az októberi diploma, amely ugyan egy cseppet sem elégítette ki az alkotmányos követelményeket, mégis úgy látszott, hogy kiindulópontja az abszolút rendszer megszűnésének. Békés vármegye az országban az elsők közé tartozott, amely december 10-én a gyulai református templomban ősnépgyűlést tartott az előző napokban újra főispánná kinevezett báró Vvènckheim Béla elnöklete alatt. Az 1848-49-i megyei tisztikar közül megjelent ezen az ősnépgyűlésenTérényi Lajos másodalispán, Kollár János főügyész, Papp István és Foltényi Ignác szolgabírák, Boros István esküdt és Szakái Lajos főjegyző is; a főispán őt kérte fel a jegyzőkönyv vezetésére. Az ősgyűlés a vármegye minden községében előzetesen kijelölt nevezetesebb egyéneket választott meg bizottsági tagoknak, akik megejtették a tisztújítást, első alispánnak Trefort Ágostont, másodalispánnak Terényi Lajost választva meg közfelkiáltással. Ugyancsak közfelkiáltással egyhangúlag Szakái Lajost is megválasztották főjegyzőnek, noha az őt előzőleg felkérő tanácskozmány előtt úgy nyilatkozott, hogy semminemű állandó kötelezettséggel járó hivatalt egyéni viszonyai, de nézeténél fogva is ezúttal nem vállal. Hasztalan maradt minden kapacitálás, "VCènckheim Béla főispánnak, mint már ifjú korában is jótevőjének, valamint a vármegyének; kegyeletteljes vonatkozásokkal, könnyek között hálás köszönetet mondva, megmaradt ismételt lemondásánál, úgyhogy a bizottmány végül is nagy sajnálkozás mellett kénytelen volt lemondását elfogadni és 1840-től 1849-ig tartó közhasznú hivatali működéséért elismerését, köszönetét fejezte ki. Utána Szathmáry Károlyt választották meg főjegyzőnek. A főispánbeiktató, egyben tisztújító, két napig tartó ősgyűlés nagy terjedelmű jegyzőkönyvét Szakái Lajos írta meg ragyogó tollal. Érdemesnek tartom a jegyzőkönyvnek saját személyére vonatkozó gyönyörű sorait, amelyek még nyomtatványban nem örökíttettek meg, ehelyütt egész terjedelmében leközölni. „...e sorok írója, 1842. évben felvett s a fegyverletételig büszkén vitt, majd a bekövetkezett ónkorszakbani [sic!] hosszú pihentetés után 48 órára tegnap ismét fölvett főjegyzői tollát, bár érett megfontolás után, egészen szabad akaratból, csak sűrű könnyük közt teheti ismét le. Legyen ez epilog »hälairat«, mit a leköszönő főjegyző Békés megyéhez, mint szülő- és nevelőanyjához a végbúcsú nemes érzelmei között fiúilag intéz; legyen az e soroknak a megyei jegyzőkönyvben kegyesen engedett lap nyugdíjt