Erdész Ádám: Válogatás Kóhn Dávid írásaiból. Cikkek, krónikák, legendák – Gyulai füzetek 14. (Gyula, 2004)

Arcélek a múltból

a csodálkozást, hogy ő, aki már annyi embernek szerzett kitüntetést, rám, aki legközelebb állok hozzá, nem gondolt még, és semmit sem tett az érdekemben. Osmert engem, és látható zavarban mondta el mindezt nekem. Hogy jól ösmert, arról rögtön bizonyságot is kapott. Legerélyesebben tiltakoztam, hogy nekem bárminő érdem jelet vagy kitüntetést is próbáljon szerezni, mert én azt semmi körülmények közt sem fogadnám el, sőt határozottan visszautasítanám. Ezt nem Deák Ferenc-i allűrködés alapján tenném, amihez - mint mondám - nincs jogom, hanem azért, mert azt a hiedelmet kelteném, mégpedig joggal, hogy az én barátságomnak és iránta tanúsított szolgálatkészségemnek az volt az oka, s az a magyarázata, hogy ezen a réven jussak akár ordóhoz, akár egyéb kitüntetéshez. Szerény ember, de egyben gőgös is vagyok, mégpedig sokkal gőgösebb és önérzetesebb, semhogy ilyen - bár igaztalan - megszólásnak kitegyem magamat. Kéryt cseppet sem lepték meg komoly, mondhatnám rideg szavaim. Megölelt, melegen kezet szorított velem, és ezzel ez a téma örökre be volt közöttünk fejezve. Hanem visszagondolva erre a diskurzusra, melynek ideje körülbelül összeesett a testamentum keltezési napjával, ma is azt hiszem, hogy a végrendelet és az ekképpeni rendelkezés gondolata akkor keletkezhetett benne, miről azonban gyöngédségből sohase szólt nekem semmit. - Még csak annyit, hogy az örökség, ingóságain kívül hadikölcsönökből állott, ami teljesen megsemmisült, és így kézzelfogható értéket nem jelentett számomra. Amit örököltem, abból saját költségemen készíttettem neki a református temetőben sírkövet, azzal a mondattal: „Emelte baráti kegyelet!" (Az élet alkonyán i. ra. 149-170. p.) Visszaemlékezés Békés vármegye aranytollú főjegyzőjére, Szakái Lajosra

1 A múlt század vármegyei közéletének egyik legértékesebb, legszimpatikusabb alakja volt Szakái Lajos, aki egyben Gyula városának is előkelő pozíciójú, tevékeny és hasznos polgára volt, aki megörökítette nevét e város történetében. Szakái Lajos 1816. február 12-én született Köröstarcsán, ahol atyja, Szakái Ferenc egy negyedszázadon át községi jegyző volt. Ott született és élte alkonyát ugyanott töltötte el, hamvai is az ottani temetőben nyugszanak. Fiatal éveit, majd férfikorát is azonban Gyulán élte le, hosszú évtizedeken át köztisztelettől és közbecsüléstől övezve. Halála óta csaknem hatvan esztendő múlt el, és a ma élő nemzedékből csak igen kevesen ösmerték és emlékeznek már rá Gyulán; 1 Szakái Lajosról új kutatásokra és friss irodalomra támaszkodva Elek László adott képet. Elek László: Szakái Lajos, a Körösvidék költője. In: Elek László: Művelődés és irodalom Békés megyében I. Békéscsaba, 1985. 118-140. p. L. még: Dankó Imre: Szakái Lajos. Gyula, 1961. 31 p.