Erdész Ádám: Válogatás Kóhn Dávid írásaiból. Cikkek, krónikák, legendák – Gyulai füzetek 14. (Gyula, 2004)

Arcélek a múltból

Súlyosan éreztük a veszteséget egész nagyságában, súlyosan érzi azt e város, mely még le sem törölte könnyűit, melyekkel a haza egyik próbált hűségű fiát, az apostoli buzgalmú főpásztort megsiratta, súlyosan érzi azt az orosházi választókerület, mely az üdvezültben egykori rendíthetetlen igazságú főszolgabíróját, s az utóbbi nemzetgyűlésen osztatlan bizalmú és tiszteletű képviselőjét veszítette el, súlyosan érzi a megye, mely benne bölcs kormányzású alispánját temeti, és ha a gyászhír sebes szárnyakon országszerte elterjedve lesz, súlyosan fogja érezni azt az egész nemzet, mely Terényi Lajosban, tehetségre nézve, egyik legrendíthetetlenebb fiát siratja, kit a nemzet közszeretete és tisztelete majdnem példátlan gyorsasággal karolt fel. Oh, miért sietsz oly korán, ki méltó valál, hogy mindnyájunknál tovább élj? - Miért költözöl el közülünk oly hamar, ki nekünk büszkeségünk, dicsekvésünk valál, s kiről oly nemes önérzettel hirdettük az egész nemzet előtt, hogy Terényi Lajos a miénk! Fájdalom, csak volt és többé nem az. Azok a szívhez szólott s oly édesden áradozott beszédű ajkak elnémultak, azok a sokszor mondott s a lélek tükreként ragyogott szemek bezáródtak, az a gazdag erények tárháza, az a minden szépért, jóért és dicsőért, s mindenek felett a haza szent ügyéért olyan melegen érzett s oly fennen lángolt nemes szív megszűnt dobogni. És itt állva a dicsőültnek gyászravatala mellett, merészség volna tőlem, ha ragyogó érdemeit, habár csak töredékvonásokban is vázolni akarnám. Elismerte és hangosan hirdette az ő éles ítélőtehetségét, az ő mély belátású, világos értelmét, az ő élénk elméjét, az ő alapos széles tudományát, az ő fiatal korához mért ritka gazdagságú tapasztalatait, az ő érdemdús nemes szívét, az ő páratlan jellemű tisztaságát, az ő kedélyes s a szívre oly jótékonyan ható, nyájas vidorságát és mindenekfelett az ő lángoló hazaszeretetét az egész nemzet - ahol pedig egy nemzet szól, ott az egyeseknek el kell némulniok, s csak annyit szabad mondanom a szent könyv szavaival: »Ó az igazságot felöltöztette vala, s az is felöltöztette vala őt mintegy palásttal; az ő igaz ítélete fejét, mintegy koronával ékesíti vala.« Nem, nem távozhatunk e sírhalomtól, mely oly drága kincset fedez a fájdalom azon keserű érzetében, hogy a megdicsőült miénk volt - miénk ő, és a miénk marad ezután is: mert él és élni fog közöttünk az ő példája, mely minket az övéhez hasonló tettekre lelkesít. - Él és élni fog közöttünk az ő áldott emlékezete, melyet szent ereklyeként őrzünk hálás kegyelettel, hogy drága örökségül adhassuk át utódainknak. A haza szent ügyének edzett bajnokai ritkulnak; zarándokoljunk el a megdicsőültek sírhalmaihoz, hogy ott feléledjen szívünkben a honszeretet tiszta, szent lángja, s áldott emlékezetük buzdítson minket hazafias érzelmekre és tettekre. Ragyogjanak előttünk az üdvezültnek honfi erényei szüntelen, és maradjon közöttünk áldásban az ő emlékezete. Te pedig, méltó siralmunk tárgya, ki közülönk oly hamar és oly váratlanul elköltöztél, pihenj édesen az élet fáradalmai után az anyaföld kebelében, míg majdan a Teremtő hatalmas szavára örök életre lész fölébredendő." A gyulai kaszinóban 1864. május 7-én megható gyászközgyűlésen leplez-