Erdész Ádám: Válogatás Kóhn Dávid írásaiból. Cikkek, krónikák, legendák – Gyulai füzetek 14. (Gyula, 2004)

Arcélek a múltból

pies, parlagiasság nélkül; nyájas, hízelgés nélkül; leereszkedő, lealacsonyodás nélkül; bátor és nemes, kihívó nyegleség nélkül. Szívesen és gyakran megfordult az előkelő körökben, de a földmíves kérges kezét is szívesen megszorította. Szóval a társadalom minden rétegében otthonos volt, és önmagához mindenütt hű maradt. Ezért el lehet róla mondani, hogy ámbár a nyilvános küzdelmet nem kerülte, neki ellensége nem volt egy se, híve sok, tisztelője mind." Zsilinszky e megkapóan szép jellemzésének igaz voltát Terényi gyulai kortársai mindenben megerősítették. 1876-ban történt, hogy Hajóssy Ottó, a vármegye főjegyzője és Justh Gyula, akkor még gyulai szolgabíró - a későbbi 48-as pártelnök, majd a magyar képviselőház elnöke - felkerestek engem azért, hogy vállaljam el az Endrefi Károly szerkesztése alá került Békési Lapok munkatársi tisztét. Ez ugyan - mint későbbi szerkesztői előlépésem is - semmi díjazással nem járó „nobile officium", de egyben mint alig húszesztendős fiatalembernek, díszes pozíció volt, annyival inkább, mert a Békési Lapok akkor nemcsak Gyula városának, hanem az egész vármegyének egyetlen lapjaként jelent meg, és mint ilyennek, a közvéleményt nemcsak tolmácsolnia, hanem irányítania is kellett. Ezt azért említem fel, mert én az ebből reám háruló nagy felelősségérzet miatt nem éreztem magamat hivatottnak e tiszt betöltésére, ugyanis szerény hivatali állásom miatt nem forogtam mindaddig azokban az előkelő társadalmi körökben, amelyek a székhely és a vármegye közigazgatási, közgazdasági és társadalmi életének irányítói voltak. Márpedig az azokkal való közvetlen érintkezés nélkül lehetetlen lett volna hivatásomat és a rám háruló kötelezettségeket teljesíteni. Ellenvetésem alapos voltát Hajóssy és Justh elismerték, és biztosítottak róla, hogy ez a nehézség nem fog fennállani, s azt az ajánlatot tették, hogy fenti irányban fogyatékos ösmereteim pótlására és megszerzésére látogassak el állandóan abba az illusztris úri társaságba, melynek velük együtt tagjai voltak: Ambrus Lajos, Erkel Rezső, Nóvák Kamill, Göndöcs Benedek, Szigeti Lajos, Zöldy János - a hasonnevű illusztris nyugalmazott megyei főorvosnak atyja -, dr. Kovács István, Endrefi Károly, Keblovszky Lajos, Kalmár Mihály, dr. Dubányi János, Ferenczy Alajos, Ormós János, Moldoványi Gyula, Szénásy József és mások is. Endrefin kívül valamennyien a régi gyulai Deák-párt oszlopos tagjai, Justhot is beleszámítva, aki különben szinte a Sennyey-párthoz húzódó legjobboldalibb volt közöttük, és emiatt ki is buktatták az 1876. év végén a megyei tisztújításon szolgabírói állásából. Ez volt az oka s alapja későbbi nagy ívű s országos hírű közszereplésének. Justh Gyula ambíciójának csúcspontja volt valamikor Békés vármegye alispánsága, és ha nem buktatják ki a főszolgabíróságból, esze ágában se lett volna képviselőnek lenni. Kis okok tehát néha nagy következményre vezetnek. Justh, ha nem képviselő, soha sem lesz a 48-as Pártnak és később a képviselőháznak elnöke, nélküle talán a Függetlenségi Párt és a koalíció válsága se következett volna be, és az országos politika is - amelynek irányításában csaknem döntő rész jutott neki - bizonyára egészen másképpen alakul, mint ahogy történt. Ismétlem, a fentebb felsoroltak prononszírozott Deák-párti exkluzivitásukat a \Xenckheim Béla miniszterelnöksége mellett, Tisza Kálmán kormányzására vezetett fúzió után is fenntartották, különösen társadalmi téren.