Erdész Ádám: Válogatás Kóhn Dávid írásaiból. Cikkek, krónikák, legendák – Gyulai füzetek 14. (Gyula, 2004)

Történetek, krónikák, legendák

A szélén levő húsz holdon kívül valóságos lúg volt az egész, amelyen semmiféle növény nem volt látható. Ember pedig még az 1863. évi szárazságkor sem léphetett rá, mert a feneketlen mélységbe süllyedt, és abban elpusztult volna. Amikor azonban a részt a város Benedekkel együtt megvásárolta, egy Demkó József nevű gazda mégis megvette. Azóta csatorna szeli át, úgyhogy nagyon száraz időben rá is lehet lépni, növény azonban ma is alig terem rajta. Peres-szik is e dűlő tartozéka. Ez a rész Eperjesen kívül a gyulai határ legtávolabb eső pontja. Egy része a kígyós-kétegyházi vasútvonalon is túl van. Ez is főleg vadszik. Nevét onnan kapta, hogy annak idején a gyulai és kígyósi uradalmak valósággal vetekedtek, hogy ezt a szikes területet ne a saját uradalmuk, hanem a másik kapja. Végül mégis a gyulai uradalomra maradt. Ettől Benedekkel együtt a város tulajdonába jutott, amelytől Csatlós Balázs kígyósi gazda vette meg potom áron. A szabadkai pusztát átszeli a csaba-kétegyházi, most kövezés alatt álló országút is. Szabadka egy részét Pománakútnák is nevezik, mert a végében van a kétegyházi görögkeleti egyház által létesített, egyházi jellegű pománakút. A házak száma 62. Józsefbenedek. A Kétegyházi úttól a Szlányi-nagydűlőig terjedő határrészt Német-Benedeknek is hívják, mert tagosításkor a gyulai németek kapták. Ma is csaknem teljesen az ő kezükben van. Az egyházi földek egy része egyébként a Kétegyházi út bal oldalán ebbe a dűlőbe is esik. A házak száma 121. Szlányi-dűlő. Neve valószínűleg egy ily nevű birtokosától ered. Ez a határnak az a része, melyet bizonyára legelőször kezdtek művelni, mégpedig azért, mert ez esett a megművelésre alkalmas földek közül legközelebb a városhoz, s így legmegfelelőbb volt a várőrség élelmezéséhez szükséges gabona termesztésére. Ebben a dűlőben egyébként sok sziklegelő is van. Középre esik a nagy kiterjedésű, kitűnő szénát termő Szlányi-rét. A házak száma 76. Farkashalom. Hogy vajon a hagyománynak van-e igaza, mely szerint ezt a határrészt a dombnál lőtt farkasról nevezték el, vagy pedig a domb volt valamikor egy Farkas nevű birtokos kezében, ki tudná azt ma már megállapítani. Farkashalom a város déli szélén most épült védgátnál kezdődik, és a Bárdos-éri zsellérföldeket is magában foglalja. Majdnem teljesen szikes föld, melyet emiatt tagosításkor kaszálóknak osztottak ki. Ma már ezek a földek mind fel vannak törve és a városhoz való közel voltuk miatt magas árúak. A Bárdos-éri zsellérföldek végében van a tagosításkor is erre a célra kihasított Akasztóhely, ahol a kivégzések - legutóbb az ötvenes években - nagy nyilvánosság előtt folytak le. Az ottlaka-eleki út keleti oldalán szőlők voltak, köztük a húszholdas uradalmi szőlő is a dombon álló filagóriával, melyet - mint már említettem - a francia Clique ültetett. Erről a szőlőről, melynek területe ma Sutyák Péter tulajdona, az egész részt Urasági dűlőnek hívták. Ma már a szőlőnek nyoma sincs. Érdekes, hogy a Lencsés út és a Dobozi út két oldalának már ismertetett különböző termőképessége ez út két oldalán is megvan. A volt urasági szőlőföldeken túl eső földek neve az uradalomtól a város tulajdonába jött ötszáz holdnyi kispéli sziklegelővel és a Galbácskerttel együtt