Erdész Ádám: Válogatás Kóhn Dávid írásaiból. Cikkek, krónikák, legendák – Gyulai füzetek 14. (Gyula, 2004)

Történetek, krónikák, legendák

Húsz év óta egész kis falut kitevő ház épült rajta. Van tanyai iskolája is. A parcellázáskor a város zöldségtelep létesítésére 30 kis holdat szakított ki, melyet először a Pártfogó Egyesület kezelésében álló, ma már megszűnt Szeretetház, újabban pedig a rajta épült emeletes épülettel együtt a Gyógypedagógiai Intézet használatára engedett át, amely utóbbi ott foglalkoztatót tart fenn. A házak száma 76. Nagyfenék. A Csíkoséren túl, a Dobozi út jobb oldalától a Fehér-Körösig terjedő rész. Nevét onnan kapta, hogy a Körösre nyúló része nagyon lapos, és nedves esztendőkben fakadó víz borítja el. A Dobozi útra nyúló hátas része azonban a legkitűnőbb föld. Érdekes, hogy az út másik oldalán, tehát alig 20 méter távolságra a földek annyival gyengébb termőképességűek, hogy holdanként átlag 100-200 pengővel olcsóbbak, mint a nagyfenéki oldalon levők. A dűlő végén van a Szanazug, ahol a Fehér- és Fekete-Körös összefolyása van. A szabályozás előtt a két Körös Békésen egyesült. Szanazug neve a XVI. századig itt állott, de a török világ alatt elpusztult kis Szánna falu emlékét őrizte meg. A Szanazugnál torkollik be az Itce-ér, mely a Bánomon és remetei parcellákon halad át, és még a múlt század első felében is élővízzel volt tele. Partján a dobozi határ szélén áll az Itcedomb, ahonnan egy feliratos kődarab került elő, amelyet Mogyoróssy János, a gyulai múzeum érdemes megalapítója szkíta írású, Árpád-kori gyulai határkőnek tartott, s azt hirdette róla nagy lokálpatriotizmusában, hogy a maga nemében unikum, vagyis páratlan. Innen származott az a régebben széles körökben ismert és használt szállóige, hogy „unikum, mint a gyulai határkő". A házak száma 49. Szeregyháza. A Dobozi úttól balra a pósteleki határárokig terjedő rész. Valamikor ezen a vidéken feküdt a valószínűleg a török világban elpusztult Szerhet falu. Lehetséges, hogy annak a nevét őrizte meg. Karácsonyi János szerint azonban csak a XVIII. század elején nevezték el így a Pusztaszer környékéről idetelepedett rácok. Érdekes megemlíteni, hogy viszont id. Mogyoróssy János, a gyulai múzeum megalapítója amellett kardoskodott, hogy maga Szer mezeje, ahol Árpád a hét vezérrel együtt búcsútorra összejött, itt volt, sőt Árpád sírját is itt kell keresni. Mogyoróssynak ez az állítása éppen úgy a szülőföld iránti rajongás túlzása, mint az a másik, hogy Attila székhelye is Gyulán volt. Hogy régi hely, és hogy temploma is volt, azt Implom József tanár, a gyulai múzeum igazgatója minden kétséget kizárólag bebizonyította, amikor e határrész közepén, Nádházi András földjén négy év előtt egy kis kőtemplomot és körülötte nagy temetőt tárt fel. A sírokban talált érmek igazolják, hogy a templom és a temető Szent László korától IV Béla idejéig állott fenn. Amíg Németgyula önálló volt, hozzátartozott a szeregyházi Hosszúerdő is. A múlt században a majálisokat ott tartották, míg a 80-as években ki nem irtották, és helyét fel nem szántották. A házak száma 82. Aranyág. A Józsefváros északkeleti és az Újváros északnyugati végén levő szőlők neve. Ebből sajátították ki 1874-ben Dobay János polgármestersége alatt a vasúti pályaudvarhoz vezető Sugárutat, a mai Erdély Sándor utat. Abban az időben a város határában még 1200 kat. holdon felüli terület volt szőlővel betelepítve, ma már ennek csak negyedrésze szőlő. Az Aranyág, melynek neve