Erdész Ádám: Válogatás Kóhn Dávid írásaiból. Cikkek, krónikák, legendák – Gyulai füzetek 14. (Gyula, 2004)

Történetek, krónikák, legendák

dagógiai intézet tartja használatában. Ezeken kívül sok területet vett igénybe a számos máriafalvi utca és parcellák közötti ugyancsak számos dűlőút is. A nemes grófnő magáévá, tette a szociális és emberbaráti gondolatot és a föld eladásának tényleg fő feltételéül kötötte ki, hogy a föld kizárólag a földnélkülieknek osztassék ki. Ez a kikötés azonban amennyire szociális, annyira súlyos és nagy akadályokba ütköző feltétel is volt. Nevezetesen, hogyan jussanak a szegény emberek olyan helyzetbe, hogy a földet megvásárolhassák és arra pénzt szerezhessenek. A Kisbirtokosok Földhitelintézete, mellyel a város a kölcsönnyújtás érdekében érintkezésbe lépett, a vételárnak csak kétharmad részét ajánlotta fel kölcsönül, a harmadrészt tehát a tulajdonosoknak kellett volna egyszerre készpénzben lefizetni. Ez elfogadhatatlan, egyben kivihetetlen dolog volt. En akkor a Békésmegyei Takarékpénztári Egyesület tisztviselője voltam, és sikerült kieszközölnöm az akkori, rendkívüli szociális érzékű igazgatóságnál azt, hogy a pénzintézet szavazza meg a teljes vételárt kölcsönül. Mégpedig az akkori pénzügyi helyzetnek megfelelőleg rendkívül előnyös, teljesen példa nélküli, kedvező feltételek mellett. A Békésmegyei Takarékpénztári Egyesület ugyanis felajánlotta, hogy árfolyam levonása nélkül, tehát 100%-os készpénzkölcsönt ád 50 esztendős amortizációra, évi 5,80% kamattal, amelyben a tőke és kamat is bennfoglaltatik, hozzá félévi utólagos fizetési kötelezettség mellett. Ilyen altruisztikus kölcsönt pénzintézet még soha senkinek sem folyósított. És aki azt hinné, hogy a földszerzés elől ilyen rendkívüli kedvezménnyel minden akadály és nehézség elhárult, erősen csalódik. Mert minden zsellérnek a három holdja után mégis 60 korona szerzéséről és befizetéséről kellett gondoskodnia, mégpedig a szerződési bélyeg, a százalék és a kölcsönbekebelezési költség fejében. Ez igen mérsékelt összeg volt, mert a Földművelésügyi Minisztérium vállalta saját tárcájára a földnek mérnöki felmérését, a szerződésírási és kötvénybekebelezési feladatot, úgyhogy tisztán a bélyeg- és illetékfizetés kötelezettsége hárult a földtulajdonosokra. Hogy ezt a kötelezettséget a minisztérium magára vállalta, abban oroszlánrésze volt Bartóky Józsefnek, akkori miniszteri tanácsosnak, későbbi államtitkárnak, aki megyei főjegyzői minőségében megismerte a gyulai viszonyokat, és ismerte a parcellázás alá kerülő földet, és erősen méltányolta az ahhoz fűződő szociális előnyöket. A Földművelésügyi Minisztérium egyébként is nagy örömmel vett tudomást erről az első altruisztikus parcellázásról, és sokféle kedvezménnyel ígérkezett hozzájárulni annak megvalósulásához. Kilátásba helyezte ugyanis, hogy miután a föld a két Körösre nyúlik, zsilipeknek saját költségén leendő készítésével lehetővé teszi a földek öntözését és azokon kerti gazdálkodás űzhetését. Ezenkívül vállalta, hogy a parcellák mezsgyéit ugyancsak állami költségen gyümölcsfákkal ülteti be. É két gyönyörű terv megvalósulását - sajnos - a világháború megakadályozta. Mellesleg írva: most, amidőn a kormány nagyobb szabású öntözési tervvel foglalkozik, meg lehetne s meg is kellene valósítani, mert erre a remetei földeknél alkalmasabb területet el sem lehet képzelni. A 60 koronák befizetése azonban nagyon nehezére esett a nincsteleneknek, sőt többségükre nézve majdnem lehetetlen volt. Voltak ugyan - és ezt érdemükül kell említenem - jószívű gazdák, akik cselédjüknek vagy szegény ro-