Erdész Ádám: Válogatás Kóhn Dávid írásaiból. Cikkek, krónikák, legendák – Gyulai füzetek 14. (Gyula, 2004)

Történetek, krónikák, legendák

Az árpatábla jégkárát felbecsülve visszaindultunk haza a városba. S íme! Mire az uradalmi földet elhagyva a mellette levő papi földekre értünk, valóságos porfelhőbe jutottunk. A déli esőnek sem ott, sem a városban nyoma sem volt. Idehaza sejtelmük sem volt a benedeki felhőszakadásról. Pali bácsi csak három hét múlva, kisvásárkor jött be hozzám kérdezősködni a jégkárfelvétel eredményéről. Mikor erről értesítettem, azt mondottam neki: Pali bátyám, én nagyon rossz érzéssel jöttem el Tőled; mi lett abból a búzatáblából, amelyről ebéd előtt beszéltünk? Pali bácsi rezignáltán legyintett kezével. Azt kérdezed, hogy mi lett? Hát először is, a részesek nem álltak be másnap a takarásba, de mert olyan volt a velük kötött szerződés, hogy a búza meghibásodása esetében rész helyett napszámban kell learatniuk, pénzért takarták le. Azóta már ki is nyomtattam (akkoriban még nem volt Benedeknek cséplőgépje és lóval nyomtattak). Mit mondtál, hogy lesz legalább hét mag, mit mondtam én, hogy nem adom nyolcon alul? Hát lett holdanként két véka, de az sem búza, hanem ocsú, amit az aprójószággal fogunk megetetni. Mélyen megrendülten hallgattam meg a búza tragédiáját. Tíz hónapig volt a földben elvetve, csak egy nap hiányzott, hogy megérjen és szent hivatását betöltse, és íme: egy rövid negyedóra elég volt, hogy megsemmisüljön. Ha az eső nincs, vagy ha van is, nem a déli, hanem az esti órákban következik be, ha nem éri teljes szélcsend melletti negyvenfokos hőhullám, akkor az eső legrosszabb esetben csak némileg megfakította volna, de terméshozamát nem csorbítja meg. így - ahogy történt - pedig teljesen megsemmisítette. Én pedig egész életre szóló keserves leckében részesültem, hogy a mezőgazdálkodás minő kockázatos dolog; hogy - mint aminő a búza most leírt tragédiája - vannak olyan csapások, amelyeket a legszebb elmélet, a legtökéletesebb gyakorlat sem képes elhárítani, és amelyeknek vészes hatásától s következményeitől a legjobb gazda sincs és lehet megóvva. (Hatvan év múltán i. m. 17-20. p., és Békés, 1936. júl. l.,júl. 2.) r Uj honfoglalás Néhai gróf Almásy Kálmánné gyula-remetei birtokának parcellázása

1 Békés vármegyében és általában az egész Alföldön a múlt század utolsó és a jelenlegi század első évtizedeiben történt az uradalmi földek parcellázása, de a parcellázások a hozzájuk fűződő agrárszociális reményeket, abban az irányban, amint kívánatos lett volna, nemcsak hogy nem váltották be, hanem a helyzetet a múlthoz képest határozottan megrontották. Nevezetesen: ama közsé1 A parcellázás korabeli megítéléséről 1. Petrássevich Géza: Egy parcellázás. Alkotmány, 1907. dec. 25.