Erdész Ádám: Válogatás Kóhn Dávid írásaiból. Cikkek, krónikák, legendák – Gyulai füzetek 14. (Gyula, 2004)

Történetek, krónikák, legendák

pártja jelöltjére - ezen senki sem ütődött meg, és mindenki ezt találta természetesnek. Negyvennyolc, vagy hatvanhét! A gyászos Trianon után elborult lélekkel sóhajtok fel: vajha ma is módunkban állana a csonkítatlanul fennálló OsztrákMagyar Monarchia kötelékében még bánkódni az „átkos közös ügyek" miatt, amelyek abban az időben annyi honfiúi bánatot és keserűséget okoztak a negyvennyolcasok kebelében. Mint rajongó ifjú, magam is 48-as voltam akkor, és sem a rajongó tisztelet és szeretet, amelyet Göndöcs iránt éreztem, sem pedig az engemet végtelenül megtisztelő bizalom, amelyet irántam mint szerény hírlapíró, közügyekben bizalmas publicistája és gyakran pennás embere iránt érzett és tanúsított, nem akadályoztak benne, hogy választói minőségemben Jantsovits mellé álljak, amiért Göndöcs nemcsak hogy nem neheztelt rám, hanem azt egészen természetesnek és magától értetődőnek találta, anélkül, hogy a köztünk fennálló bizalmas viszony a választás alatt vagy annak múltával legkevésbé is megcsorbult volna. Maga Jantsovits Emil is nagy tisztelője és jó embere volt Göndöcsnek, és 48-as volta miatt tisztán és kizárólag elvi okból fogadta el ellene a jelöltséget. Ezt bejelentettük Irányi Dánielnek, az országos 48-as Párt elnökének, aki Orbán Balázst küldte le Gyulára Jantsovits támogatására. Orbán Balázs, aki, mellesleg írva, születésére nézve báró és a legelőkelőbb erdélyi főurak egyike, a székelyföldi Szejkefürdő tulajdonosa s a Székelyföld leírása című jeles munka írója, egyben a leglelkesebb 48-as képviselő és ultrademokrata érzésű ember volt, indignálódva olvasta a lejövetelét tudató falragaszokon "báró"-i minősítését, amit ő sohase használt és komolyan haragudott, ha bárónak titulálták. Gyulára érkezve, noha Jantsovits vendége volt, első vizitjével Göndöcs Benedeket tisztelte meg, és igyekezett őt kapacitálni, hogy lépjen fel ő 48-as programmal. Sőt, amikor Göndöcs Jantsovits házánál adta neki vissza a vizitet - magam mint ebédre hívott vendég ugyancsak Jantsovitsnál voltam, így tanúsíthatom -, Orbán Balázs megismételte felhívását: „Állj mellénk, kedves Bence! Úgy is tudom, hogy szíved hozzánk húz és mi közénk való vagy te. Szükségünk is van rád, és mi tudunk téged legjobban megbecsülni. Itt mondom ellenjelölted füle hallatára, még ha megbosszantanám is vele, hogy sokkal jobban támogatnálak téged, és szívesebben beszélnék a te, mint az ő érdekében." - Orbán tréfásnak látszó, de voltaképpen komolyan értett kapacitálása természetesen nem sikerült, és az órákig tartó diszkusszió a 48 és 67 közötti kiegyenlíthetetlen politikai vitával fejeződött be. A választás egyébként, amint az különben előre látható volt - sem Jantsovits, sem 48-as hívei egy pillanatig sem áltatták magukat, hogy másképp fog kiütni -, a 67-es, vagyis a pártonkívüli programmal fellépett Göndöcs győzelmével végződött. Az összeírt 1208 választó közül 947 szavazott le, ezek közül Göndöcsre 624, Jantsovitsra 323. Hanem a\fénckheim és Krivácsy között történt választás óta a 48-asok szavazata százzal szaporodott. Az Újváros, mely természetesen egy szálig Jantsovitsra szavazott le, ezúttal nem maradt úgy magára, mint előzőleg. A 48-ra esett plusz száz szavazat ugyanis többfelől, elsősorban a nagymagyarvárosi részről toborzódott.