Erdész Ádám: Válogatás Kóhn Dávid írásaiból. Cikkek, krónikák, legendák – Gyulai füzetek 14. (Gyula, 2004)

Történetek, krónikák, legendák

csánatkérést is elmulasztották. Nagy-Magyarország minden részében voltak összeköttetései és ösmerősei, akik az általa erősen kiérdemelt nagy megbecsüléssel és rajongó szeretettel zárták őt szívükbe. Amikor meghalt, az ország első publicistája, a halhatatlan emlékű Rákosi Jenő, találóan írta meg róla gyönyörű nekrológjában, hogy Göndöcs Benedek volt az ország legkedvesebb embere. Félszázadot meghaladó időn át volt vármegyénk lakosa. Ennek első felét, mint kígyósi plébános töltötte, egyben a kislány korában apátlanul, anyátlanul maradt V^nckheim Krisztina grófnőnek - mint nevezték, az ország „leggazdagabb árvá"-jának, Gyula városa későbbi földi patrónájának, aki e város iránti nemes áldozatkészségét többek között az árvaház létesítésével, fenntartásával és főgimnázium felállítását lehetővé tevő fejedelmi nagy alapítvánnyal örökített meg - odaadó gyámja és nevelője volt. Majd amikor a grófnő férjhez ment, és ezzel gyámi missziója megszűnt, 1873-ban, élete delén, Gyulára jött plébánosnak. Eme minőségben egy negyedszázadon keresztül nemcsak híveinek odaadó lelkipásztora, hanem az egész városnak, társadalmi s hitfelekezeti különbség nélkül köztiszteletben és közszeretetben részesülő, leghasznosabb, legkiválóbb polgára lőn. Fentebb már megírtam, hogy Vvènckheim Frigyes gróf a Nemzeti Kaszinóban Károlyi Tibor gróffal szemben elhangzott nyilatkozata után, a legbehatóbb rábeszélésnek, sőt könyörgésnek is ellenállva, semmi szín és körülmények között sem volt hajlandó a biztos, sőt valószínűleg egyhangú mandátumot vállalni, hanem ehelyett ellenzéki programmal Kisjenőn lépett fel és választatott is meg képviselőnek. Ez 1881-ben történt, amikor is Göndöcs, úgy papi, mint kulturális, közgazdasági és társadalmi téren, nyolc esztendőn át kifejtett kiváló működése s e címen szerzett érdemei folytán nagy népszerűségnek örvendett. Emiatt a közfigyelem feléje fordult, úgyhogy elementáris erővel nyilatkozott meg az óhaj, hogy ő legyen a város képviselője. A történelmi hűség kedvéért meg kell írnom, hogy ez az óhaj nem is hívei, hanem a valóságban az újvárosi reformátusság között nyilatkozott meg voltaképpen. Azok körében is nyilvánuló népszerűségén kívül azért, mert tudták róla, hogy a szabadságharc alatt honvéd volt, és 48-as pártúnak szerették volna. Göndöcs azonban, nem ugyan mint szabadelvű, tehát mint kifejezetten kormánypárti, hanem mint 67-es alapon álló pártonkívüli volt hajlandó csak fellépni, és tényleg is így lépett fel. Emiatt azonban a megrendíthetetlenül 48-as érzelmű Újváros - nem ugyan személyi, hanem elvi okból - ellene foglalt állást, és az akkor legtekintélyesebb pozíciót elfoglaló 48-as úriembert, jó emlékű Jantsovits Emil ügyvédet kérte és nyerte meg jelöltül. Ötven esztendőt is meghaladó idő múltával talán az egyedüli ember vagyok Gyulán, aki, mint az akkori helyi közélet publicistája s egyik tényezője, jó lélekkel állapíthatom meg, hogy amint 1881 előtt is történt, a képviselő-választás nem egyéni ambíciók kielégítésére való alkalom, hanem személyeken felülálló elvi küzdelem volt, jelöltet és választókat illetőleg egyaránt. Az elveket egymástól elválasztó vonal pedig kizárólag politikai, nevezetesen az volt, hogy a jelölt és a választó 48-as, avagy 67-es-e? Különösen vonatkozott ez az értelmiségre, mely kizárólag ezt az elvet nézte, és eszerint foglalt állást és szavazott