Bielek Gábor - Jároli József: Keresztnévadási szokások a gyulai katolikusok körében a XVIII–XIX. században – Gyulai füzetek 13. (Gyula, 2004)

Bevezetés helyett

Bevezetés helyett Dolgozatunk a gyulai katolikus népesség keresztnévadási szokásait a város újratelepülésétől 1895. október 1-jéig, az állami anyakönyvezés bevezetéséig kívánja feldolgozni. Magyarországon jelenleg is szerény irodalma van a keresztnevek kutatásának, általában a névtani munkálatoknak. A fő okok egyike a kutatás hosszú és aprólékos volta, hiszen a régi matrikulák megsárgult lapjairól egyenként kell kigyűjteni minden keresztnevet. A kigyűjtés során is számos nehézség adódik, hiszen ezek a források számos kéz által vezetett, sokszor az olvashatatlanságig elrongyolódott, vaskos kötetek. Rendszerük, nyelvük a katolikus anyakönyvek esetében többé-kevésbé egységes, hiszen a tridenti zsinat még a XVI. században meghatározta az anyakönyvek vezetésének legfontosabb követelményeit. Az egységesnek látszó rendszer azonban számos egyedi vonást mutat, a plébános, vagy a káplán kézírásának olvashatósága is sokban befolyásolja a kutató haladását. Az első matrikula kötetek még a katolikus plébániákon sem egységes rovatokban tüntetik fel az adatokat, hanem a dátum után folyó szövegben latin nyelven mondják el, kinek milyen névre keresztelték meg a gyermeket. A keresztnévanyag összetétele, az egyes nevek megterhelése, megjelenésének és kihalásának ideje szoros összefüggésben van a vizsgált két évszázadban is a nevet adó családon keresztül a közösség felekezeti, etnikai hovatartozásával, anyanyelvével, tágabb értelemben társadalom- és művelődéstörténetével, szakrális néprajzi jellemzőivel. A török után újratelepült Gyula pedig a XVIII. századtól több náció lakóhelye lett. Katolikus, református magyarok, katolikus németek, görögkeleti románok lakták az 1732-től Békés megye székhelyeként jegyzett mezővárost. Anyaggyűjtésünk csupán a magyar és a német katolikusság keresztelési anyakönyveiből kigyűjtött névanyag feldolgozására szorítkozott, a halotti anyakönyvek névanyagát csupán a XVIII. század elejének névadási gyakorlata illusztrálására használtuk fel. A névanyag statisztikai feldolgozásán, elemzésén túl igyekeztünk a lehetőségek határán belül, túllépve a névtani kutató és feldolgozómunka kereteit, a katolikus magyarság és németség esetében a fenti összefüggésekre is rámutatni ott, ahol lehetséges. A többi felekezet keresztneveinek feltárása - ami remélhetőleg szintén megtörténik számos új információ feltárását eredményezné az együtt élő népek néprajzi sajátosságairól is.