Bielek Gábor - Jároli József: Keresztnévadási szokások a gyulai katolikusok körében a XVIII–XIX. században – Gyulai füzetek 13. (Gyula, 2004)

II. Keresztnévadási szokások a XIX. században - 3. Egyes női nevek

si szokásai mutatkoznak konzervatívabbnak, mint a fiúké. (A XX. századra ez tendencia megfordult.) A női nevek közül a XIX. században, a legnagyobb számban a Mária fordul elő. A több mint tizenhétezer egy nevet adó keresztelésből 2571 esetben (15,05%) az Istenszülő oltalmába ajánlottak gyermekeiket a szülők, amikor a névválasztáskor védőszentet is választottak. A második legnépszerűbb a legismertebb Árpád-házi szentünk, Szent Erzsébet neve, 2238 leányka kapta (13,1 %). A harmadik ugyancsak ismert szent, a nagyanyák, édesanyák pártfogójának, Szent Annának a nevét 2159-en kapták (12,64%). A százalékos eltérések az abszolút számoknál is jobban mutatják, hogy a három név gyakorisága között nincs nagy különbség. Nagyobb differenciát mutat az előbbiekhez képest a Katalin név gyakorisága, illetve az egykori pestis védőszent Szent Rozália népszerűsége. Mindkét név alig valamivel több, mint nyolc százalékban részesedik az összes keresztelésekből. A Terézia mindössze közel fél százalékkal kevesebb, mint az előző kettő. A Julianna már csak öt százalék alatt részesedik az egészből (4,81%). Az Ágnes és a Borbála még három százalék felett, a Klára, Éva, Magdolna, Teréz még két százalék felett, a Rozál és a Franciska már az egyszázalékos tartományba (peremkészletbe) esik. Az ezt követő, 16. név a Róza már egy százalék alatt fordul elő a kereszteltek százszázalékos összegében. A többi keresztnév már a 0,9-0,005 tartományba esik, tehát már kifejezetten ritka neveknek számít. (Az, hogy e ritka nevek mégis mennyiben követik a névadási divatokat, további elemzés tárgya lehet.) Egy jellemző sajátosság ebből az adatsorból is látszik: a női nevek terén is nagy a szóródás a felhasznált nevek gyakoriságában. Ahogy a férfinevekben is három, négy név leterheltsége a legnagyobb, úgy a női neveknél sincs másként. Ez mindenesetre a névadásban megmutatkozó konzervativizmust, hagyománytiszteletet jelzi, annak a keresztény gyakorlatnak élénk továbbélését, hogy a gyermeket nevével együtt egy-egy védőszent oltalmába is ajánlották a szülők. (A névadási divatok erőteljesebb jelentkezése akkor kezdődik véleményünk szerint, amikor a keresztnévadásban lassan elhomályosul a védőszentválasztás keresztény szokása, irodalmi művekben szereplő jól hangzó nevek, illetve a magyar protestáns példát követve régi pogány magyar nevek tűnnek fel a névadási gyakorlatban. Olyan viszonylag zárt katolikus közösségben, mint a gyulai németek, illetve magyarok ez a vizsgált időszakban még nem fordul elő. A névadási divatok természetesen jelen vannak a többes keresztnevekben, amelyek azonban, mint a későbbi vizsgálódásainkból látni fogjuk, elenyésző kisebbségét adják az egész évszázad összes keresztelésének. A XIX. század utolsó öt évében már megkezdődött a polgári anyakönyvezés is, ami nyilván a névdivatok irányában tolta el a későbbi névadási gyakorlatot.). A ritka nevek mind a férfi, mind a női nevek esetében is azt valószínűsítik, hogy a névadás kis mértékben ugyan, de alkalmazkodott a kalendáriumhoz. A katolikus közösségekben az újszülött, különösen, ha nem elsőszülött, a születésének időpontjához legközelebb álló szent nevét kaphatta, ezért fordul elő az, hogy szá-