Bielek Gábor - Jároli József: Keresztnévadási szokások a gyulai katolikusok körében a XVIII–XIX. században – Gyulai füzetek 13. (Gyula, 2004)
I. Keresztnévadási szokások a XVIII. században - 3. Keresztnévadási szokások a keresztelési anyakönyvek alapján
ennek a tendenciának megfelel. A 4. sz. táblázatban a férfinevekhez hasonlóan egymás mellett szerepeltetjük a halotti és a születési anyakönyvekből kigyűjtött egyes női keresztneveket. Mindkét forrásban a leggyakoribb keresztnév az Erzsébet, a Katalin, az Anna és a Mária. Az Erzsébet, Katalin, Anna gyakorisági sorrendje ugyancsak megegyezik mindkét forrásban (1-3.). A halotti anyakönyvben 4. helyen szereplő Ilona a keresztelési anyakönyv névgyakorisági sorrendjében a 12. helyre esik vissza, míg a Borbála a 8. helyről az 5-re lép elő. A Juditha, amely a Judit egyik névváltozatának tekinthető, ebben az alakban nem szerepel a születési anyakönyvekben a század folyamán, Juditként viszont igen. A halotti anyakönyvből kigyűjtött egyes női nevek közül 12 szerepel a keresztelési anyakönyv alapján összeállított névgyakorisági táblázatban. így a halotti anyakönyvből a keresztelési anyakönyvek vezetése előtti időszakra vonatkozóan megismert egyes női keresztnevek csupán alig egyharmadát mutatják meg a XVIII. század folyamán adott egyes női neveknek. Azonban az Apollónia (1728), Brigitta (1728), Dorottya (1736), Éva (1729), Margit (1732), Orsolya (1731) a keresztelési anyakönyvekben való megjelenésük dátuma alapján valószínűsíthetően már előfordult a keresztelési anyakönyv vezetése előtti években is, csak a halotti anyakönyvek hiányos adatközlése miatt nem mutathatók ki. Összefoglalóan megállapíthatjuk tehát, hogy a keresztelési anyakönyvek vezetése előtti évekből megismert férfi és női egyes keresztnevek gyakorisága, összetétele az ismertetett források hiányai ellenére is utalnak azokra a sajátosságokra, amelyek az egész XVTII. század folyamán megmaradnak a névadásban. Egyben visszautalnak arra a gyakorlatra is, amelynek számos elemét a városba betelepülők régi lakóhelyükről hoztak magukkal. 3. Keresztnévadási szokások a keresztelési anyakönyvek alapján Amint a bevezetőben utaltunk rá, Gyulán 1728-ban kezdődött meg a keresztelési anyakönyvek vezetése, a magyar- és a németváros egy plébániához tartozott. A század folyamán az anyakönyvek vezetési gyakorlata többször változott. A németek anyakönyvi adatait 1745-től több-kevesebb megbízhatósággal a nevek alapján tudjuk elkülöníteni, csak 1775-től vezetik két város bontásában az adatokat, így csak innen tudjuk megbízhatóan elkülöníteni a magyar, illetve a német etnikum névadási szokásait. Miután 1775-ig megbízhatóan zömében a magyar etnikum adatait ismerjük, az elemzésben csak a fenti dátumtól tudunk rámutatni a gyulai németek névadási szokásainak néhány jellemző vonására. Az anyakönyvekből kigyűjtött keresztnevek az alábbi megoszlást mutatják 1728-1799 között:
