Bielek Gábor - Jároli József: Keresztnévadási szokások a gyulai katolikusok körében a XVIII–XIX. században – Gyulai füzetek 13. (Gyula, 2004)

I. Keresztnévadási szokások a XVIII. században - 1. Gyula a XVIII. században

te, hogy Magyarországra németeket telepíthessen. A szervezett telepítés több évet vett igénybe. Az első német telepeseket 1723 novemberében a Gyulán tartózkodó földesúr szabadalomlevélben biztosította arról, hogy utánuk jövő rokonaik és ismerőseik is megtelepedhetnek Gyulán. 1724. január elején útlevelet kért az első telepeseket követő családok részére az udvari kamarától.

10 Hagyományosan az 1724. évet tekinti az irodalom a németek letelepedési dátumának.

11 A Gyulára költözött német lakosságot külön városrészben telepítette le a földesúr. 1734-től önálló pecséttel rendelkező külön város lett Németgyula, majd csak 1857-ben egyesül Magyargyulával.

12 A betelepült német lakosság származási helyét pontosan nem tudjuk, az irodalom egy helyütt Majna-Frankfurt tájékáról, másutt a Rajna két partján elterülő tartományokból (Koblenz, Trier vidékéről) származónak jelöli meg a beköltözőket, ugyanakkor a lakosság a württembergi királyságból valónak tartotta magát.

13 A népességmozgás, amely végig jellemezte a város XVIII. századi történetét, az 1738. június 15. és december 17. között dúló pestisjárvány miatt újból felgyorsult. (Magyar- és Németgyulán összesen 1308 halálos áldozatot követelt a járvány.

14 Az egész megyében pedig 6601 fő halt meg a járvány ideje alatt.) A járvány pusztítása nyomán újabb beköltözések történtek, szervezett betelepítésről azonban nem tudunk. Scherer Ferenc a születési anyakönyvekben 1745 után megszaporodó német családnevek alapján következtet arra, hogy 1738 után, főleg a 40-es évek elején költözött be számos új német család. E második német betelepülés résztvevői bajor-osztrák eredetűek, akik meghatározó szerepet játszottak Németgyula etnikai sajátosságainak kialakításában.

15 A két Gyula magyar, illetve német anyanyelvű lakossága a korabeli magyar, illetve német nyelvterület számos településéből verbuválódott, így szokásaik számos olyan elemet integráltak, amelyeket korábbi lakóhelyekről hoztak magukkal. Amint a keresztnevek vizsgálatáról látni fogjuk, jól kirajzolódnak a névadásban is az etnikai, nyelvi, szakrális néprajzi különbségek. A gyulai katolikus plébánia visszaállítására 1715-ben került sor, állandó lelkipásztor azonban csak 1716-tól működött a városban, Kovács Pál személyében.

16 A plébános joghatósága egész Békés megyére kiterjedt, miután a megyében másutt nem volt plébánia. (Ezért joggal feltételezhetjük, hogy a XVIII. század közepéig számos nem Gyulán élő katolikus család adatai is belekerültek a gyulai anyakönyvekbe, annak ellenére, hogy ez a bejegyzésekből nem derül ki.) Kovács plébános azonban csak az 1728-ban történt egyházlátogatás után kezdte el az anyakönyvek vezetését.

17 A korábbi évekről csak a népmozgalmi adatok számszerű feljegyzését végezte el.

18 A Gyulára települt németek nem alkottak önálló plébániát, a magyargyulai plébániához tartoztak. 1730 januárjától német káplán végezte lelki gondozásukat.

19 Kápolnájuk 1736-tól volt, ami helyett 1754-55-ben újat építettek és ezt használták 1862-ig. A kápolna védőszentjei Szent Rozália, Fábián, Rókus, Szent Sebestyén és Szent József. Az első