Dusnoki-Draskovich József: Nyitott múlt. Tanulmányok, történetek Gyuláról, Békés vármegyéről és a fordított világról – Gyulai füzetek 12. (Gyula, 2000)

Hol volt „Julamonustra” és Vata földvára? A középkori Gyula kezdetei

Szánna és az Icce foka mellett még egy ismert helyet, amelyek között megpróbálta elhelyezni Szerhet falut. Ennek érdekében azonban a Fehér-Köröst („Keurus"), amelyen Szannától déli irányban visszafelé haladva feltétlenül át kellett kelni, Karácsonyi kénytelen volt erdőnek tekinteni. O is utal pedig arra, hogy az Alföldön halmokat is hegy elnevezéssel illetnek. A „mons" szó tehát itt is halmot jelöl. Ilyen halmok a Fehér-Körös bal oldalán voltak Gyula és Vári közelében, az oklevél is említ még egyet Bata földjénél. Krakó és Alba határjárása kevésbé részletes, és ezekben is sok az egyedül ebben az oklevélben előforduló, s ezért pontosan nem lokalizálható hely. Segítségünkre lehet viszont, ha felfigyelünk arra a tényre, hogy az egyes határleírásoknál ugyanaz a logika érvényesül. Az elsőként megnevezett határjel minden esetben az adott településtől keletre van, s onnan az óramutató járásával egyező irányban haladnak végig a határpontokon, míg csak vissza nem térnek a kiinduló helyhez. Ennek értelmében Szannától visszafelé jövet a határjárók útja már távolabb haladt el a későbbi Gyula településtől. Krakó határleírása azért különösen fontos, mert e falu a későbbi Gyula közvetlen közelében volt, s helyét pontosan meg tudjuk jelölni. Gyula középkori plébániatemplomától északkeleti irányban mindössze ötszáz méter távolságban feküdt (kb. a Budrió lakótelep és a Bacsó Béla utca között).

151 Krakó („Craco") kelet felől (vagy talán pontosabban délkelet felől, a Fehér-Körös bal partján) Elek földjével volt határos, onnan Csomód („Chomud"), majd Inak („Ynok") egyformán Craco nevű földjéhez ért határa. (Ezek lehettek Krakótól déli irányban.) Nyugatról „Resuga" földjéhez ért a határ. Ez a helynév nagyon hasonlít a váradi püspökség 129194. évi tizedjegyzékében szereplő „Rezuge", vagyis Részege falu nevéhez, olvasata hasonló lehetett.

152 Ez után a királyi kovácsok Keszi („Kesey") nevű földje következik. Keszi faluról tudjuk, hogy Krakótól északkeleti irányban, a FeketeKörös bal partján feküdt.

153 Az utolsó határpont Kaján („Koyan") földje, amely még szintén a két Körös között, feltehetőleg a Fehér-Körös közelében, Krakótól keleti irányban feküdt. A harmadik falu, Alba nem lehetett azonos a távoli, Szentandrás közelében lévő Fehéregyházával (Fejéregyház), mint azt Karácsonyi és Márki Sándor feltételezte.

154 Nem vették észre, hogy Resuga földjével Krakó és Alba egyaránt határos, mivel Resuga földje a kettő között feküdt, Krakótól nyugatra és Albától keletre. A név (latin albus ,fehér') és a földrajzi hely alapján csak a Krakótól mintegy hat kilométer távolságban a Fehér-Körös mellett található két falu, Fejérem és Alabian jöhet szóba, azonban Fejérem a közelében fekvő Püspökivel (Püski) és Ketesddel (Kötesd) együtt Szent László IV Béla által 1261-ben megújított adománya szerint az egri püspök birtoka volt, és így nem lehetett várföld.

155 Ennélfogva csak a Fehér-Körös bal partján, Fejérem és a későbbi \esze falvak közvetlen közelében fekvő Alabianról lehet szó. Karácsonyi megjegyzi, hogy Alabian közelében, a Körös jobb partján egykor egy Álla nevű ér folydogált.

156 Az ér elnevezése az Alba névből származhat. Alabian ezután 1348-ban 43