Dusnoki-Draskovich József: Nyitott múlt. Tanulmányok, történetek Gyuláról, Békés vármegyéről és a fordított világról – Gyulai füzetek 12. (Gyula, 2000)

A fordított világ mentális sémája és Antonius atya fordított világa

b) A hirtelen és éles éle, amely egy mondatban csattan, vagyis rövid, gyors és csípős mondás csattanóval. Szellemessége egy mondaton vagy szón fordul meg. Ide tartoznak a kétértelmű szavak és szólások, a szójátékok, szóképek és hasonlatok, az iróniával és színleléssel élő tréfák stb.

26 c) A harmadik fajtája a tréfának a cselekményben rejlik. Ilyen tettleges tréfák a különböző csínyek, rászedések, felültetések.

27 Hermányi Dienes József 1759-62-ben íródott kéziratos anekdotagyűjteményében többször is feltűnnek a csínytevések és a tréfás mondások terén jeleskedő, és ezért a főúri kastélyok és nemesi udvarházak társaságaiban szívesen látott embertípus képviselői, akiket „tréfákra éles elméjű" és „jádzi ember"-nek vagy „igen tréfás asztali emberek"-nek nevez.

28 Világos, hogy Antonius atya is ezek közé sorolható, mert történeteivel szórakoztatóvá, érdekessé tudta tenni a társalgást. A Castiglione által második helyen említett élcek vagy rövid tréfás mondások alkalmazására való törekvés is megfigyelhető emlékiratában. A történetek elbeszélését sokszor egy indító tétellel kezdi, amely többnyire valamely közhelyszerű igazság megállapítása. Mint ilyen szerepelhet ismert szólás, közmondás vagy bölcs mondás, de előfordul paradoxon és hasonlat is. Általában azonban elcsépelt közhelyekről van szó, amelyeknek nincs csattanójuk és tréfásaknak sem tekinthetők. A kastélybeli társaság tagjaitól származó tréfás vagy bölcs mondást sem jegyzett föl. Felhasználja viszont a szavak, szólások kétértelmű voltában rejlő lehetőséget (pl. Szent Iván napján az urukat szerető jobbágyok „tűzbe mennek" urukért), élt szójátékkal és az önirónia eszközével is. Erőssége azonban a Castiglione művében első helyen említett összefüggő elbeszélés, megtörtént esetek vidám történetként való elbeszélése volt. Castiglione erről adott leírása tökéletesen ráillik Antonius atyára, aki hallott és látott, főként éppen saját magával megesett dolgok érzékletes szóbeli előadásához értett. Harruckern Ferenc kegyét is az udvari ember e fontos képességével nyerte el, amely nem tanulható művészet, hanem „maga a természet teremti és alakítja azokat, akik kellemesen tudnak mesélni".

29 Az udvari embernek arra is ügyelnie kell, hogy „tudja édes vidámsággal felüdíteni hallgatói lelkét, és tetszetős mondásokkal és tréfákkal nevetést és víg hangulatot kelteni, úgyhogy állandóan mulattasson, de soha se untasson vagy fárasszon senkit".

30 A társaság mulattatásának erényét Antonius atya kiemelten hangsúlyozza Jozefa esetében. Neveltetése olyan erényeket alakított ki, „hogy az egész világnak, előkelő és alacsony rendbéli embereknek egyaránt nagyszerű mulatságot tudjon rendezni, amely éppen a legfőbb erény a világon".

31 Jozefa modora nyájas és udvarias. Ez a fordítások ellenére is láthatólag megegyezik Castiglionénak az udvarhölgyről adott jellemzésével: „mindenekfölött szüksége van arra a nyájasságra, mellyel mindenféle embert kellemesen tud mulattatni, tetszetős és tisztességes beszéddel, amely az időhöz és a helyhez, valamint az illetőhöz alkalmazkodik..."

32 Az udvari ember mulattatni tudása Antonius atya szemében összekapcsolódhatott egy ferences erénnyel, az Assisi Szent Ferenc 286