Dusnoki-Draskovich József: Nyitott múlt. Tanulmányok, történetek Gyuláról, Békés vármegyéről és a fordított világról – Gyulai füzetek 12. (Gyula, 2000)
Gyula mezőváros topográfiájának kérdései (XIV—XVIII. század)
48 Lásd a 27. jegyzet. Vö.: Bácskai Vera: i. m. 25-28. és A gyulai uradalom mezővárosai a XVI. században -Agrártörténeti Szemle. 1967. 432-456. Mivel Ferdinánd királytól teljes adómentességet kapott, a város nem szerepel az 1559-1563. évi kilenced- és tizedjegyzékekben. Jankovich B. Dénes Gyula terjeszkedéséről és gazdagodásáról írva (i. m. 422.) megjegyzi, hogy 1553-ban Gyulának már 629 portáját említik, azonban ez nem a gyulai, hanem az uradalomban összeírt összes porták száma volt. (Vö.: GyO 236.) 49 Haan másolata alapján Scherer valamivel kevesebbet, 352 főt számolt. (GyTI. köt. 90.) 50 Vö.: Karácsonyi: Békésvm. tört. II. köt. 146-147. és 151-152., GyTI. köt. 90. Scherer szerint (nyilván GyO 61. alapján) az Újfalu vagy Új utcában az uradalomnak is éltek jobbágyai, de ezek fel voltak mentve a cenzus fizetése alól. Másrészt az összeírásban szereplő utcákban is laktak olyan birtokosok, akiket nem vettek fel a jegyzékbe. 51 Békésvm. tört. II. köt. 148., GyTI. köt. 90. Bácskai Vera ezzel szemben a kiegészítéshez az 1526. évi dikaösszeírást veszi alapul, amely a Szentmóric és a Szegény utcában tizenkét portát jegyzett fel, s így Bácskai szerint 35-40 fővel lehetett több a gyulai telkes jobbágyok összlétszáma. (Bácskai: i. m. 27-28. Vö. még: GyO 94-95.) Az összeírásból kimaradt öt utcát tekintve a 35-40 háztartás azonban nagyon kevésnek tűnik. Az említett dikaösszeírás Gyulán az uradalomnak összesen csupán 123 portáját vette számba, szemben az 1525. és az 1527. évi cenzusjegyzékek 274, illetve 364 háztartásával. Ily módon a Szentmóric és a Szegény utcában is jóval kevesebb portát írtak össze, mint amennyit a cenzusjegyzékek fölvettek volna. Tehát véleményünk szerint a dikajegyzék nem alkalmas az 1525-27. évben az összeírásból kihagyott utcák lélekszámának kikövetkeztetésére. Számításaink végeredménye mindamellett nem tér el nagyon jelentősen a Bácskai \feráétól. O az 1527. évi cenzusjegyzék alapján állapítja meg, hogy a háztartások száma az 500-at is meghaladhatta, s a lakosság lélekszáma nem lehetett kevesebb 2500-3000 főnél. Mi ezt tekintjük az alsó határnak, és az 1525. évi cenzusjegyzék alapján számolunk ennyit. 1527-ben és a későbbiekben már 3000 fölé emelkedhetett a lélekszám, s akár a 4000-t is megközelíthette. Végül az sem egyértelműen bizonyos, hogy az összeírásokból kimaradt öt utca lakóinak jogi helyzete lényegesen eltérő lett volna az uradalom gyulai jobbágyaiétól, és nagyobb adóterheket kellett volna viselniük. Akkor pedig egyáltalán nem biztos, hogy lakóik lélekszáma alacsonyabb az adagosnál. (Vö.: Blazovich L.: Gyula városának és lakóinak jogi helyzete a középkorban. In: BMMK 16. 1996. 362.) Mindenesetre az óvatosság kedvéért inkább viszonylag alacsony lélekszámmal számoltunk. 52 Bácskai V: i. m. 28. Itt is az alacsonyabb értékkel, vagyis 25%-kal számoltunk. 53 Bácskai Vera 44 új betelepülőt számolt a névanyag elemzésekor, ez az 1527-ben összeírtaknak 12%-át tette ki. (I. m. 25-27.) 54 Bácskai V: i. m. 27-28. és A gyulai uradalom mezővárosai. 35. 1525-ben Békésen és Simándon 3-3 utcában 106, illetve 123 adózó háztartást írtak össze. (Vö.: GyO 92.) Ezek száma 1527-re nem emelkedett jelentősen, 112, illetve 125 volt. Blazovich László is megjegyzi, hogy Békés és Simánd lakossága nem lehetett több ezernél, hasonló nagyságú volt Pankota és Arad is. (Gyula városának és lakóinak jogi helyzete a középkorban. 352.) Pankota 1562. és 1563. évi tizedjegyzékei összesen 9 utcát sorolnak fel, de nem tudjuk, hogy itt is maradt-e ki utca valamilyen okból a jegyzékekből. (OL Regestae decimarum. E 159. 9866. doboz) 55 Kulcsár P.: i. m. 6-9. 56 Debrecen története 1693-ig. I. köt. Szerk.: Szendrey István. Debrecen, 1984. 158-164. és 234-236. Korábban 12-14 ezer főre becsülték. A 20 ezres szám a szövegben nyilván elírás a szövegben 10 ezer helyett. Szeged, Debrecen és Gyula lélekszámáról a XV-XVI. század fordulóján vö. még: Blazovich L.: Gondolatok az Alföld középkori településhálózatáról - AUSz. Acta Juridica et Politica. LIII. F.4. Szeged, 1998. 53. 57 Káldy-Nagy: i. m. 41-57. Az 1567. évi összeírásban utca megnevezése nélkül is szerepel a keresztény alattvalók („Gyula város rájái") egy csoportja. Ezek talán szintén a középső város90
