Dusnoki-Draskovich József: Nyitott múlt. Tanulmányok, történetek Gyuláról, Békés vármegyéről és a fordított világról – Gyulai füzetek 12. (Gyula, 2000)

Gyula mezőváros topográfiájának kérdései (XIV—XVIII. század)

Thomas Chokos nevű személy is szerepel a károsultak sorában.) A török adószedők láthatólag átvették a magyar utcabeosztást, sőt összeírásuk ugyanazon sorrendben halad, csak ők a vár területén belül élőket veszik elsőnek. Vö.: Káldy-Nagy Gyula: A gyulai szandzsák 1567. és 1579. évi összeírása. (Forráskiadványok a Békés Megyei Levéltárból 10.) Békéscsaba, 1982. Egy évvel Gyula bevétele után, 1567-ben a városban még a következő utcák voltak: Nagy (Z), Malomszeg, Sánta (Z), Barát (B) és Halász utca. 1579-ben a Zaránd megyei városrészben már török épületekről (dzsámikról és mecsetekről) elnevezett öt városnegyed vagy utca szerepel.Feltehető, hogy a Nagy, a Malomszeg és a Sánta utca kapott ily módon új nevet, valamint újra lakottá vált még két utca (talán a Bojtorján és a Salgó). A magyar lakosság az északi városrészbe szorult vissza. Itt az Új, a Barát és a Halász utca városnegyedeket találjuk. (A martalócok utolsóként szereplő városnegyedét nem tudjuk lokalizálni.) Mivel az Új utca neve nem itt bukkan fel először, hanem 1563-ban, bizonyosnak véljük, hogy az Újfalu utca elnevezése rövidült le. (Vö.: GyO 364.) Blazovich László hívta fel a figyelmünket arra, hogy az 1522. évi tized jegyzéket elemezve szintén az utcák topográfiailag ésszerű sorrendje alapján vontak le következtetéseket Szeged helyrajzára vonatkozóan. (Vö.: Kulcsár Péter: Az 1522-es szegedi tizedjegyzék mint történeti forrás. In: Tanulmányok Csongrád megye történetéből VIII. köt. Szeged, 1984. 5-27., Máté Zsolt: Szeged XVI. századi helyrajza. Uo. XIV köt. Szeged, 1989. 5-75. és Blazovich L.: i. m.) Hódvásárhely és Gyöngyös török összeíróinak útvonala szintén azonos sorrendben ismétlődő és rekonstruálható volt. (Blazovich L.: i. m. és Kubinyi A.: i. m. 27-28.) 28 GyTI. köt. 93-94. és GyO 114., valamint Bácskai Vera: Gyula gazdasága és társadalma a XV-XVI. században. (Gyulai Füzetek 3.) Gyula, 1991. 32., 39. Alapjában egyetértünk az utca fogalmának Kulcsár Péter által adott meghatározásával: ez a terminus nem mai értelemben vett vonalat jelöl, amelynek házai egy közlekedési sáv két oldalán egymással szemközt párhuzamosan sorakoznak, hanem egy kisebb-nagyobb, összefüggő területen fekvő lakónegyedet, háztömböt. Az utca fogalmát lényegében a törökök is így értelmezték. A szegedi tizedjegyzékben használt topográfiai egységek tehát olyan lakónegyedek, amelyek magukban foglalják a belső közlekedési sávokat, és amelyeket szélesebb vagy keskenyebb, névtelen közlekedési vonalak választanak el egymástól. (Kulcsár: i. m. 11-12., Blazovich: i. m. A török összeírásokról még: Káldy-Nagy: i. m., Vass Előd: A Szegedi és Csongrádi náhije 1548. évi török adóösszeírása. In: Tanulmányok Csongrád megye történetéből. III. köt. Szeged, 1979. 5-80. és uő.: A Szegedi náhije 1553-1554. évi török adóösszeírása. Uo. VI. köt. Szeged, 1982. 67-95.) Az ilyen értelemben felfogott utcák vagy lakónegyedek formájukra nézve azonban elég különbözőek lehettek, és úgy véljük, hogy nevük egyegy közlekedési vonalra is átruházódott. Zündt látképén beazonosítható és alapjában hitelesnek tekinthető a Barát utca ábrázolása. Ez az utca hosszanti elrendezésű, lényegében egy házsorból áll. Zsigmond király adománylevele 1403-ban három Szentmóricról írt, mert a falu valamilyen módon három részre különült el, Karácsonyi szerint három házsorból állhatott. (Lásd a 40. jegyzet.) Miután Gyulába olvadt, csak egy Szentmóric utca jelenik meg a forrásokban. Végül Zündt látképén több olyan utca tűnik szembe, amely egy összefüggő háztömb vagy lakónegyed. Még a XIX. századi térképeken is látunk olyan lakónegyedeket, amelynél a telkek számozása körben halad. Míg az egy sor házból álló utca esetében az előtte húzódó, a két sor házból álló esetében a közöttük lévő közlekedési vonalat is azonos névvel jelölhetik, a lakónegyed esetében kérdéses, hogy nevét melyik mellette futó közlekedési vonal kapja meg. Mindebből következik, hogy nem osztjuk Máté Zsolt véleményét, aki teljesen egységesnek tekinti az európai, illetve magyar felfogást: egy utca a két oldalán álló házsorokból vagy házcsoportokból áll. (Szerintünk ez csak az egyik lehetséges eset volt.) Ezzel szembeállítja a török összeírások egységét, a körbejárható tömböt, amelyet az egyik vagy másik oldalán futó utcáról neveztek el. (Mint Gyula esetében látjuk, a hódítók átvették a magyar utcabeosztást, de a magyar utcanév helyett utóbb valamely török épületről nevezték el az egyes városnegyedeket.) Igaz, hogy Máté más helyen differenciálni próbálja a magyar utcákról adott meghatározását, és ő is tömbökről ír. (I. m. 7. és 27.) Máté különbséget 88