Dusnoki-Draskovich József: Nyitott múlt. Tanulmányok, történetek Gyuláról, Békés vármegyéről és a fordított világról – Gyulai füzetek 12. (Gyula, 2000)
Gyula mezőváros topográfiájának kérdései (XIV—XVIII. század)
dásával számolhatunk. A valóságban - szemben Patócsy állításával - Debrecen jóval nagyobb volt Gyulánál, lélekszámára nézve mintegy 2,5-szer múlta felül. A török berendezkedéséről az 1566. évi várostrom után két szandzsákösszeírás tájékoztat. 57 1567-ben a középső városrészben a vár közelébe eső Nagy, Malomszeg és Sánta utcák városnegyedeit már mohamedánok lakták. Az északi városrészben a Barát és a Halász utcában a magyar lakosság maradványait találjuk. 1579-re - nem számítva a Szultáni szent dzsámi városnegyedét, amely a huszárvárnak felelt meg - a középső városrészben öt a mohamedán városnegyedek száma, amelyek nevüket már a területükön épített dzsámiról vagy mecsetről, illetve azok építtetőiről kapták. Ezek közül Ali bég dzsámija a Szent Elek-kápolna épületével azonosítható. 58 Feltételezhető, hogy az 1567-ben itt összeírt három utca mellett települt be még kettő. Az északi városrészben a Barát és a Halász utca után az Új utca is lakottá vált. Az összeírás végén szerepel még a martalócok városnegyede, amelynek helye bizonytalan. Az ostrom után több mint egy évtizeddel a város tehát valamelyest újra feléledt, de összesen csak kilenc városnegyede vagy utcája volt lakott. A 15 éves háború Gyulának is pusztulást hozott. 1600-ban felégették a hajdúk, 1604-ben is betörtek a városba, de a várat eredménytelenül támadták. 59 A város állapotáról azonban csak jóval később, a magyarországi várak felülvizsgálatára kiküldött Evlia Cselebi 1665. évi leírásából alkothatunk magunknak képet. 60 Topográfiai szempontból ezt a leírást nem nagyon hasznosították, mivel kissé zavarosnak tűnik és forrásértéke is kétesnek mondható. Cselebi először a vár környékéről tesz néhány fontos megállapítást. A Körös folyó mocsarában, sík helyen fekszik, körülvéve mocsarakkal, posványokkal és nádasokkal. A folyó nagy és félelmes mocsaras tavat képez itt. Ezután a belső várat mutatja be (említést tesz a derékvár téglából készült alapfalairól is), majd a „középső város"-t, amely a külső várat jelenti. Hét bástyájáról ír, mert a derékvár három kerek bástyáját is hozzászámítja. A „második külváros" nem más, mint a huszárvár. Ennek kapuja ekkor már északnyugatra néz. 01 A külső- és a huszárvár körül az árok helyén, a Körösön csónakok, hajók járnak. Egyik házból a másikba, egyik kertből a másik kertbe, a malomba, barátjának vagy ismerősének látogatására mindenki csónakon megy. A különös járatú folyó Velencére emlékezteti a túlzásokat kedvelő török utazót. A „harmadik nagy külváros" a voltaképpeni város, vagyis az, ami a Zündt metszetén látható középső városrészből megmaradt. Ezt csupán egyszeres sövény palánkfal keríti, területe ötszög alakú es három kapuja van: délkeletre néz az Arab kapu (ez volt az egykori Vár hídnál), nyugatra a Középső vagy Orta kapu (Rosenfeld látképén a mai belvárosi Nagyhíd helyén már látható egy híd, talán itt volt ez a kapu), keletre a Jenői kapu (ez a külső vár mellett lévő hídnál volt), valamint az északi oldalon volt még ezenkívül két kis Vízi kapu (Rosenfeldnél a város északi oldalán középen két híd jelzi ezek helyét a Holt-Körös ágain). A város négy városrészből áll, négy imádkozóhellyel, de mivel itt „Szulejmán khán 82
