Dusnoki-Draskovich József: Nyitott múlt. Tanulmányok, történetek Gyuláról, Békés vármegyéről és a fordított világról – Gyulai füzetek 12. (Gyula, 2000)

Gyula mezőváros topográfiájának kérdései (XIV—XVIII. század)

plébániatemploma a váradi püspökséghez, annak köleséri főesperességéhez tartozott, a várkápolna és a vár viszont az egri püspökséghez (a zsombolyi vagy pankotai főesperesség), mivel a várkápolnát 1445-ben az egri püspök helytartója szentelte fel.

24 Ezután már logikusan következik, hogy a középkori plébániatemplom körüli északi városrész a váradi püspökséghez és a XV. század második felétől Békés vármegyéhez tartozott, a vár és a várhoz kapcsolódó középső sziget pedig az egri püspökséghez és Zaránd vármegyéhez. Meglepő módon tehát az egyházmegyék és a vármegyék határvonalát Gyulánál nem a Fehér-Körös képezte - mint azt Karácsonyi és az őt követő kutatók hitték - hanem a Fehér-Körös mellékága. 25 Karácsonyi már megállapította, hogy a XVI. századi Gyula mezővárosnak 15 utcája volt, ebből 6 a Békés vármegyei, 5 a Zaránd vármegyei részen. 4 utca hovatartozását nem tudta eldönteni a kutatás. (Ezek a Bagd vagy Bagdi, a Halász, a Malom vagy Malomszeg és a Salgó utcák voltak.)

26 Karácsonyi több adatot is feltárt az egyes utcák helyére vonatkozólag, már ismertetett kiindulópontja miatt azonban helymeghatározásai tévesek. Megvizsgálva az egyes utcaneveknek a különféle összeírásokban megfigyelhető sorrendjét, érdekes eredményre jutottunk. A magyar és a török összeírok egyaránt a várból indultak el, és az óramutató járásának megfelelően haladtak. Először bejárták a várhoz kapcsolódó zarándi városrészt, onnan átmentek az északi, Békés vármegyei városrészbe, és azt ellentétes irányba haladva járták végig, majd a Malom hídon tértek vissza a vár felé. Az utcák ismétlődő sorrendje alapján minden utcáról meg lehetett állapítani, hogy melyik városrészben volt.

27 A középső, zarándi városrészen nyolc utca helyezkedett el: a Nagy, a Malom (Malomszeg), a Sánta, a Bojtorján, a Salgó, a Bagd (Bagdi), a Szegény (Szegények utcája, egyszer említik, hogy másik neve „ceco" utca) és a Fölszer utca. Az északi, Békés vármegyei városrészben pedig hét utca: az Újfalu (Új utca), a Palotahely, a Szentmóric, a Csapó, a Barát (Barátok utcája), a Krakó (Krakkó, Karkó, Karakó) és a Halász utca. Az utca („vicus" vagy „piatea") akkor nem egészen azt jelentette, amit manapság. Lehetett egy vagy két házsor is, de egy összefüggő lakónegyed, háztömb is. Az utcák élén utcabírák álltak, tehát az utcák egyben közigazgatási egységek is voltak, ugyanígy a török összeírásokban szereplő utcák vagy városnegyedek („mahalle") is.

28 Ennek ismeretében világos, hogy Zündt látképén egész pontosan nem tudjuk megszámolni az utcákat. A hozzávetőleges, megbecsülhető számuk azonban nem tér el lényegesen az ismerttől: a zarándi városrészen körülbelül 7-10 számolható meg, a békési városrészen mintegy 7-8. Tehát vélhetőleg a látképen berajzolt házsorok, lakónegyedek sem egyszerűen a képzelet termékei, amelyekkel nem is érdemes törődni. Van azonban egy nagyon fontos tényező, amelyet figyelembe kell vennünk. A vázlatrajz készítője először a két, folyóágaktól övezett városrész területét rajzolta meg, majd ezután láthatólag balról jobbra haladva kezdte berajzolni az utcákat és a főbb épületeket. 77